Karácsony van! Örömködjetek mindannyian! Csak lazán, boldogan.
Később kaptok képeket a fánkról. Mármint fenyő.
2008. december 24., szerda
2008. december 18., csütörtök
sokk
Tegnap este sokkot kaptam. Képeket böngésztem a flickren, kedvenc fotóblogjaimat nézegettem, majd egy kommentek között kibontakozó agyvihar közepette felfigyeltem egy történetre. Egy fotós és világmegváltó fotója történetére. És azóta szarul érzem magam. Nem kicsit.
ITT a fotó.
Csak akkor ha tényleg erősek az idegeid, mert komolyan rettenetes. Nem kifordult belek, meg ilyesmi. Sokkal rosszabb, lélekre hat. Szudán. Kislány éhenhalás küszöbén.
A fotóst akár el is lehetne ítélni, de ha belegondolunk, hogy sokat tett azért, hogy a világ megismerje a problémát és meginduljanak a segélyek, akkor talán más színben tűnik fel. A fotós a kép készülte után halott volt. Öngyilkos lett.
ITT a sztorija.
ITT a fotó.
Csak akkor ha tényleg erősek az idegeid, mert komolyan rettenetes. Nem kifordult belek, meg ilyesmi. Sokkal rosszabb, lélekre hat. Szudán. Kislány éhenhalás küszöbén.
A fotóst akár el is lehetne ítélni, de ha belegondolunk, hogy sokat tett azért, hogy a világ megismerje a problémát és meginduljanak a segélyek, akkor talán más színben tűnik fel. A fotós a kép készülte után halott volt. Öngyilkos lett.
ITT a sztorija.
2008. december 15., hétfő
Derrick...R.I.P.
Ez itt.
Most olvastam. Szomorúvá tett. Én még emlékszem rá, gyerekkorom egyik nagy élménye volt. Szerintem itt keleten inkább Ő, mint Kojak.
Most olvastam. Szomorúvá tett. Én még emlékszem rá, gyerekkorom egyik nagy élménye volt. Szerintem itt keleten inkább Ő, mint Kojak.
2008. december 8., hétfő
13:33
Ennyi most az idő. Itthon ülök a szobámban, Tótkomlóson. A buszom 15.30kor indul Szegedre. 10 perc kell, hogy kiérjek a megállóba ittonról. 8 perc kell, hogy összepakoljam a cuccaim, felvegyem a cipőmet és a kabátomat, felcuccoljam a táskákat a hátamra/vállamra és elhagyjam bezárva magam után a házat.
Tehát van még 1 órám és 39 percem üresen (valójában kevesebb, mert mire megírom ezt a bejegyzést eltelik vagy 3 perc). És nem tudok mit kezdeni vele. Megiszok egy kávét. Lassan szürcsölve 6 perc. De addigra hideg a vége. Rendet raknom nem kell, azt megtettem már korábban. Mosogathatok. Kevés a koszos edény, tehát maximum 3 perc. Amúgy tisztaság van, meg az albérletben is kell majd takarítani ha beértem, tehát itt nem fogok azt sem. A számítógéppel baszódni sem akaródzik egyáltalán. Zene mindig szól, tehát nem téma. Olvashatok is. De mire belejönnék mennem kell. Esetleg elalszok és lekésem a buszt. Az egy katasztrófával érne fel.
Nem tudom mi lesz. Be vagyok sózva. Mennék már. Még elhiszem, hogy jobb lesz Szegeden. Nagyon nem akaródzik a szokásos módon kiábrándulni. Bár az előjelek jónak mondhatók. Sőt. Szinte várom is.
Pénteken meg Korai Öröm. De az egy másik post. Most még zsibogok kicsit.
Tehát van még 1 órám és 39 percem üresen (valójában kevesebb, mert mire megírom ezt a bejegyzést eltelik vagy 3 perc). És nem tudok mit kezdeni vele. Megiszok egy kávét. Lassan szürcsölve 6 perc. De addigra hideg a vége. Rendet raknom nem kell, azt megtettem már korábban. Mosogathatok. Kevés a koszos edény, tehát maximum 3 perc. Amúgy tisztaság van, meg az albérletben is kell majd takarítani ha beértem, tehát itt nem fogok azt sem. A számítógéppel baszódni sem akaródzik egyáltalán. Zene mindig szól, tehát nem téma. Olvashatok is. De mire belejönnék mennem kell. Esetleg elalszok és lekésem a buszt. Az egy katasztrófával érne fel.
Nem tudom mi lesz. Be vagyok sózva. Mennék már. Még elhiszem, hogy jobb lesz Szegeden. Nagyon nem akaródzik a szokásos módon kiábrándulni. Bár az előjelek jónak mondhatók. Sőt. Szinte várom is.
Pénteken meg Korai Öröm. De az egy másik post. Most még zsibogok kicsit.
Hinni kéne...
Hit nélkül nehéz. De miben higgyek? Meglévő vallások kizárva, pénz büdös...minden ideologikus. Minden ami közvetített magában hordozza, hogy eltéríthetik és kiforgathatják. Minden közvetített ami a nyelven, vagy egyéb kommunikációs formán (van más forma nyelven kívül...valahol a non-verbális is verbális...majd elmagyarázom) keresztül továbbított (közvetített). Tehát minden.
De akkor mi marad? Még saját gondolataink is ki vannak téve saját interpretációinknak. Az idő megváltoztat mindent.
Már Hegel (mit Hegel, már Herakleitosz) is megmondta, az egyetlen dolog, ami lényegét tekintve örökké változatlan, az pediglen maga a változás. A változás pedig közvetítés/közvetítődés, valamivé válás. És tényleg...valahol evidens. Mégis vannak akik az örökké változatlan lényegben hisznek. Fura.
De akkor miben higgyek én? Abban, hogy idővel semmi sem olyan, mint amilyen? Azt nehéz lesz. Sajnos nem marad semmi. Nincs semmi ami nem közvetített. Amint jelentést nyer bemocskolódik. Ez van.
Marad a nihil. Bármi legyen is az.
De akkor mi marad? Még saját gondolataink is ki vannak téve saját interpretációinknak. Az idő megváltoztat mindent.
Már Hegel (mit Hegel, már Herakleitosz) is megmondta, az egyetlen dolog, ami lényegét tekintve örökké változatlan, az pediglen maga a változás. A változás pedig közvetítés/közvetítődés, valamivé válás. És tényleg...valahol evidens. Mégis vannak akik az örökké változatlan lényegben hisznek. Fura.
De akkor miben higgyek én? Abban, hogy idővel semmi sem olyan, mint amilyen? Azt nehéz lesz. Sajnos nem marad semmi. Nincs semmi ami nem közvetített. Amint jelentést nyer bemocskolódik. Ez van.
Marad a nihil. Bármi legyen is az.
2008. december 4., csütörtök
Blogolgatunk
Szóval, itten most megint arról van szó, hogy miért is blogolunk. Folyamatosan kell magamnak bizonygatnom, hogy esetemben ennek az egésznek bármi értelme van holmi látens kütyüimádaton felül is. És nem teljesen tudom magammal ezt elhitetni. Blogolok, mert igenis tetszik a mai technicizált, IT centrikus világkép, meg úgy általában az internek minden vívmányával. És természetesen én is részese akarok lenni az egész gyönyörűséges webkettőnek (videóval itt). Nyomot akarok hagyni, mégha mégoly semmirevaló, észrevehetetlen, immateriális és rövidéletű (?) is az a nyom. Ennyi. Szórakozás. Nem több.
Gondoltam rá, hogy megalapozom némi hasznossági érvekkel is a dolgot, de az nem igazán megy. Jó, persze, kellenek az impulzusok, hogy az ember írhasson dolgokról, azokat meg be is kell szerezni valahonnan, de most is épp a semmiről írok, emihez sehogyan sem kellett megerőltetni magam. Nem gyűjtöttem anyagot, nem olvastam vagy láttam semmit, nem tettem semmit annak érdekében, hogy kiemeljem ezt a blogot a közönséges webszemét-áradatból.
Nyilvánvaló persze, hogy lényegileg nem is adtam hozzá semmit ahhoz a bizonyos áradathoz, nem vettem el talán senkitől semmit (magamtól időt), hogy ide most írhassak, de ez akkor sem sok.
Igazából útkeresés zajlik. Rá kellene jönnöm miről érdemes és miről tudok írni. Ez van. Nem akarok zenéről, technikáról...sok szarról írni. Megteszik mások, persze többnyire meglehetősen silány módon. Nem akarok közéjük tartozni. Majd írok akkor, olyan dolgokról, amikor és amiben tudok olyat letenni az asztalra, amiről majd én is elmondanám, hogy "na igen, ez még engem is érdekel és el is olvasnám".
Addig se pihenek, ilyen mindenféle "miértelmeennekadolognak" jellegű írásokat, meg nagy világfájdalmakat azért időnként megjelentetek, de semmi extrát. Marad a tetszhalott üzemmód, maradok még én magam magamnak egy kicsit. Az is valami. Legfeljebb nem kell elolvasni.
Kommenteket meg nem igazán kérek. Ha valaki kicsit is bárgyú, közhelyes, semmitmondó, esetleg unalmas módon megtenné, azt rögvest vadul legyújtom. Az én szokásos modoromban. Nem lesz pardon.
Gondoltam rá, hogy megalapozom némi hasznossági érvekkel is a dolgot, de az nem igazán megy. Jó, persze, kellenek az impulzusok, hogy az ember írhasson dolgokról, azokat meg be is kell szerezni valahonnan, de most is épp a semmiről írok, emihez sehogyan sem kellett megerőltetni magam. Nem gyűjtöttem anyagot, nem olvastam vagy láttam semmit, nem tettem semmit annak érdekében, hogy kiemeljem ezt a blogot a közönséges webszemét-áradatból.
Nyilvánvaló persze, hogy lényegileg nem is adtam hozzá semmit ahhoz a bizonyos áradathoz, nem vettem el talán senkitől semmit (magamtól időt), hogy ide most írhassak, de ez akkor sem sok.
Igazából útkeresés zajlik. Rá kellene jönnöm miről érdemes és miről tudok írni. Ez van. Nem akarok zenéről, technikáról...sok szarról írni. Megteszik mások, persze többnyire meglehetősen silány módon. Nem akarok közéjük tartozni. Majd írok akkor, olyan dolgokról, amikor és amiben tudok olyat letenni az asztalra, amiről majd én is elmondanám, hogy "na igen, ez még engem is érdekel és el is olvasnám".
Addig se pihenek, ilyen mindenféle "miértelmeennekadolognak" jellegű írásokat, meg nagy világfájdalmakat azért időnként megjelentetek, de semmi extrát. Marad a tetszhalott üzemmód, maradok még én magam magamnak egy kicsit. Az is valami. Legfeljebb nem kell elolvasni.
Kommenteket meg nem igazán kérek. Ha valaki kicsit is bárgyú, közhelyes, semmitmondó, esetleg unalmas módon megtenné, azt rögvest vadul legyújtom. Az én szokásos modoromban. Nem lesz pardon.
2008. december 2., kedd
Pozitív
Amúgy meg ez teljesen pozitív volt. Nem veszett el a lelkesedés. Tart már nyár vége óta. Ki kell, hogy tartson mostmár életem végéig. Nem kamu. Akar a fasz depressziós lenni. Persze egy kicsit hiányozni fog az a hangulat is, igyekszek majd néha rövid időre, mintegy poénból visszaesni azért bele. De csak akkor ha már nagyon hiányzik, és sohasem kontrollálatlanul. Persze ezt sem lehet megjósolni, irányítani meg pláne nem, de azért álmodni lehet róla.
Lehet, hogy ez itt már valójában az álmom? Lehet, hogy végre sikerült végetvetnem a haszontalan ébrenlétnek és elaludni egy kicsit. Elaludtam volna a gép előtt a fotelban? Ha ez valóban így van, akkor azt hiszem reggelre rettenetesen fog fájni mindenem.
Lehet, hogy ez itt már valójában az álmom? Lehet, hogy végre sikerült végetvetnem a haszontalan ébrenlétnek és elaludni egy kicsit. Elaludtam volna a gép előtt a fotelban? Ha ez valóban így van, akkor azt hiszem reggelre rettenetesen fog fájni mindenem.
2008. december 1., hétfő
Tárgyak
Nos, az előző bejegyzés csak félbemaradt. Olybá tűnik véglegesen. Ez már egy teljesen más:
Aludni próbálok, de nem megy. próbálok olvasgatni, de a szemem nem fogja a betűket. Próbálkozok régi magazinokkal (Bikemag - kerékpárosmagazin), gondolom a képek még nem akasztanak meg. De az meg vacak gondolatokat ébreszt. Tárgyak. Emberek írnak tárgyakról. Mintha fontos lenne. Ez ilyen fasza, az olyan fasza, itt 10gramm mínusz ott 25plusz. Na ez most pont nem tud érdekelni. Nem is értem. Én a nagy "kütyümán". Ez van. Beszoptam. Idegesítenek inkább. De baromira. Csak az időmet fecsérlem velük ahelyett, hogy csinálnék valami tényleg értelmeset (komolyan vannak ötleteim erre is).
Jó persze, most a másik véglet van, most épp "ember-függő" lettem, ami persze nem jelent többet néhány valóban igazán kedves egyednél, de azok annál inkább jelen vannak. Közben persze én veszek el valahol. Nyilván könnyebb másokkal foglalkozni, mint alkalomadtán magammal. Ezért is nem tudok elaludni egyedül. Nem tudok mit kezdeni a saját agyszüleményemmel. Elvesztettem a fonalat kissé magammal, mintha nem is ismerném annyira. De most komolyan. Hogyan is tehetném, túl sok a viszonyítás, kevés az igazi önismeret. Ha ez ilyen, akkor én olyan vagyok, blablabla. Persze ez sem igaz teljesen, de könnyebb sarkítani.
Irodalmat se esik jól olvasni. Visszavezet magamhoz. Olyan hibáimhoz, amikről természetesen pontosan tudok és érzem, hogy nem várhatok tovább a kijavításukkal. De akkor is nehéz elkezdeni. Mik is ezek a hibák...majd pont itt fogom felsorolni...nyilván nem. Hogy változik-e valami a jövőben? Biztosan semmi olyasmi, amit rajtam kívül bárki is érezhetne. Ha történik is valami, az úgyis megbújik majd a rendes hosszabb távú hangulatingadozások és személyiségfejlődés apró folyamatos jelei közt. De nekem attól még nagy küzdelem lesz. Akkora, amekkora eddig csak egyszer volt az életemben. Utána talán majd kezdem elhinni, hogy jó ember vagyok. Magam számára is.
Más. Új Murcof lemez. Rászántam magam végre, hogy valahonnan levadászom. Nem is olyan sok kutakodás árán meg is lett a link, amit nem teszek itt közzé, mert senkit nem akrok egy kis kutakodástól eltántorítani. Meg nem is ajánlom annyira komolyan a lemezt.
Csalódás. Imádom Murcofot, elfogult vagyok, beveszek mindent, ami felőle jön, de ez nem elég nagy durranás. Elhagyjuk az elektronikát egy kis komolykodásért? Legyen. A Cosmos-nál bejött. De itt nem működik. A komolysága ami elektronikus zenészként kiemelte a többi közül komolyzenészként maximum középszerű. Jó jó, de semmi extra. Sajnálom. És ez sok hallgatásra sem változik (most megy le vagy hatodjára). Jó lemez, fogom is hallgatni rendesen sokat, de nem ez lesz a kedvencem. Többet vártam egyszerűen. Vártam, hogy lenyűgözzenek. Nem sikerült.
Most pedig alvás, ha beszarok akkor is, mert holnap kínzodda lesz, ami kialvatlanul káros az egészségre.
Aludni próbálok, de nem megy. próbálok olvasgatni, de a szemem nem fogja a betűket. Próbálkozok régi magazinokkal (Bikemag - kerékpárosmagazin), gondolom a képek még nem akasztanak meg. De az meg vacak gondolatokat ébreszt. Tárgyak. Emberek írnak tárgyakról. Mintha fontos lenne. Ez ilyen fasza, az olyan fasza, itt 10gramm mínusz ott 25plusz. Na ez most pont nem tud érdekelni. Nem is értem. Én a nagy "kütyümán". Ez van. Beszoptam. Idegesítenek inkább. De baromira. Csak az időmet fecsérlem velük ahelyett, hogy csinálnék valami tényleg értelmeset (komolyan vannak ötleteim erre is).
Jó persze, most a másik véglet van, most épp "ember-függő" lettem, ami persze nem jelent többet néhány valóban igazán kedves egyednél, de azok annál inkább jelen vannak. Közben persze én veszek el valahol. Nyilván könnyebb másokkal foglalkozni, mint alkalomadtán magammal. Ezért is nem tudok elaludni egyedül. Nem tudok mit kezdeni a saját agyszüleményemmel. Elvesztettem a fonalat kissé magammal, mintha nem is ismerném annyira. De most komolyan. Hogyan is tehetném, túl sok a viszonyítás, kevés az igazi önismeret. Ha ez ilyen, akkor én olyan vagyok, blablabla. Persze ez sem igaz teljesen, de könnyebb sarkítani.
Irodalmat se esik jól olvasni. Visszavezet magamhoz. Olyan hibáimhoz, amikről természetesen pontosan tudok és érzem, hogy nem várhatok tovább a kijavításukkal. De akkor is nehéz elkezdeni. Mik is ezek a hibák...majd pont itt fogom felsorolni...nyilván nem. Hogy változik-e valami a jövőben? Biztosan semmi olyasmi, amit rajtam kívül bárki is érezhetne. Ha történik is valami, az úgyis megbújik majd a rendes hosszabb távú hangulatingadozások és személyiségfejlődés apró folyamatos jelei közt. De nekem attól még nagy küzdelem lesz. Akkora, amekkora eddig csak egyszer volt az életemben. Utána talán majd kezdem elhinni, hogy jó ember vagyok. Magam számára is.
Más. Új Murcof lemez. Rászántam magam végre, hogy valahonnan levadászom. Nem is olyan sok kutakodás árán meg is lett a link, amit nem teszek itt közzé, mert senkit nem akrok egy kis kutakodástól eltántorítani. Meg nem is ajánlom annyira komolyan a lemezt.
Csalódás. Imádom Murcofot, elfogult vagyok, beveszek mindent, ami felőle jön, de ez nem elég nagy durranás. Elhagyjuk az elektronikát egy kis komolykodásért? Legyen. A Cosmos-nál bejött. De itt nem működik. A komolysága ami elektronikus zenészként kiemelte a többi közül komolyzenészként maximum középszerű. Jó jó, de semmi extra. Sajnálom. És ez sok hallgatásra sem változik (most megy le vagy hatodjára). Jó lemez, fogom is hallgatni rendesen sokat, de nem ez lesz a kedvencem. Többet vártam egyszerűen. Vártam, hogy lenyűgözzenek. Nem sikerült.
Most pedig alvás, ha beszarok akkor is, mert holnap kínzodda lesz, ami kialvatlanul káros az egészségre.
2008. november 25., kedd
Pozitív szemlélet
Pozitív szemlélet az van. Ritka az ilyen nálam az évnek ebben a szakában, de mindenesetre van. Igazából jól alakulnak a dolgok. Mármint minden ami hivatalosan nem fontos. Továbbra is ultraszociális vagyok, ami valahol jó, másutt meg nem. Fotózásban ráéreztem egy-két dologra, amire mindig szerettem volna. Igazából semmi komoly, de jól esik. Közben meg persze tudom, hogy az enyém az egyetlen színhelyes monitor a világon, tehát mindenki másként látja a képeimet, de ez sem nagy gáz. Valahogy kibírom.
Írtam zenekritikát is, meg is jelent egy internetes site-on, persze egy cimbora site-ja, de ez nem számít. Holnap megyek buliról tudósítani, mintegy koncertbeszámoló, ha koncert lenne, de nem az, hanem minimál party. Mintha értenék hozzá, pedig nem. De hát errefelé nem is a hozzáértéséért becsülik meg az embert :D. Ezen lehet inkább sírni kellene persze.
És itt félbeszakítottak. Megérkezett Dóri.
Meg Nóri is. Meg el is felejtettem. Majd folytatom. Egyszer. Ha.
Írtam zenekritikát is, meg is jelent egy internetes site-on, persze egy cimbora site-ja, de ez nem számít. Holnap megyek buliról tudósítani, mintegy koncertbeszámoló, ha koncert lenne, de nem az, hanem minimál party. Mintha értenék hozzá, pedig nem. De hát errefelé nem is a hozzáértéséért becsülik meg az embert :D. Ezen lehet inkább sírni kellene persze.
És itt félbeszakítottak. Megérkezett Dóri.
Meg Nóri is. Meg el is felejtettem. Majd folytatom. Egyszer. Ha.
2008. november 22., szombat
2008. november 19., szerda
2008. november 10., hétfő
Napi sajtó
Na, a mai nap is jól kezdődik; szokásos reggeli (második) kávé melletti TotalCar olvasgatás, szokásosan majdnem semmi érdekes, rutinolvasás. Aztán ez itt. Na mondom, ez a nem semmi. Nem is írom ide mi. de érdemes elolvasni mindenféle gépjármű-irányú érdeklődéstől függetlenül. Vannak még jó emberek, magas pozíciókban is. Csak valszeg nem pont itt. Lehet ott sem, csak ez az egy. Mindenesetre érdekes. Nem több.
2008. november 6., csütörtök
Buli van!
Csak éppen nem nekem. Tegnapi enyhe lefolyású deja vu: zsengék (copyright B. Z.) patryznak. Na ez még nem is lenne gond mondjuk, legalább kilépnek laza hétköznapi tetszhalottságukból. De valahogy mindig úgy sikerül összehozniuk, hogy keresztülhúzzák komoly elhatározásaimat egy kellemes, világmegváltó korán lefekvés irányába. Aztán marad az álmosság.
Mert ugye olyan nincs, hogy szólunk előtte időben, hogy aki nem feltétlen bírja az keressen óvó(alvó)helyet. Nem, olyat ők nem tesznek. "nem hallotál felőlünk napok óta? Túlságosan is csendben vagyunk, már-már elhinnéd, hogy tied itt a tér? Nagy büdös lófaszt Ecsém, most megtanulod milyen is tínédzserekkel lakni!" Hát, nem feltétlenül lélekemelő. Amikor lehetne zajoskodni, akkor kuss van. Azon kevés alkalmakkor, amikor tényleg engem is zavar a zaj (ilyen ritkán van, félelmetes a tolerancia-küszöböm, cserébe rendesen zajos vagyok én is), akkor bezzeg megmutatják merre lakozik a magyaro(c)k istene. Hát nem az égben az biztos.
És basszus, ez van, kialvatlanul még a reggeli szarás se megy olyan pengén, az atomerős kávé ellenére sem. Botrány. Nem is beszélve a csodás Feminist Media Studies című nagybecsű tudományos munka komoly kritikai befogadására indított mindenféle hadműveletekről.
Nem jó ez így. Ez megint egy fájdalmas nap lesz. És még a Kedves is dolgozik estig, hullafáradt lesz (mondjuk ez legalább tökéletes szinkront fog kihozni), kissé nyűgös, főleg ha már reggel ilyen agyrohasztásokkal sokkol. Egy szó mint száz, új életem első napja már rögtön a kezdetek kezdetén öles akadályokba ütközik.
Ellenben soha nem látott post-bőséget produkálok ezen a nyamvadt oldalon, a végére már úgy fogunk kinézni, mint egy tisztességes blog, amin látszik is, hogy foglalkoznak vele. Nemsokára talán megint átdizájnolom valahogy. Legalább azzal is időt tudok elvenni a tanulástól. Nehogy már annyira eluralja a kis életemet. És érzem majd, hogy megint léptem egy fontosat kívánt jövőm irányába. Már így is elképzelhetetlen közelségekbe került az evilági megváltás. Vannak ilyen szerencsés emberek. Ámen.
Mert ugye olyan nincs, hogy szólunk előtte időben, hogy aki nem feltétlen bírja az keressen óvó(alvó)helyet. Nem, olyat ők nem tesznek. "nem hallotál felőlünk napok óta? Túlságosan is csendben vagyunk, már-már elhinnéd, hogy tied itt a tér? Nagy büdös lófaszt Ecsém, most megtanulod milyen is tínédzserekkel lakni!" Hát, nem feltétlenül lélekemelő. Amikor lehetne zajoskodni, akkor kuss van. Azon kevés alkalmakkor, amikor tényleg engem is zavar a zaj (ilyen ritkán van, félelmetes a tolerancia-küszöböm, cserébe rendesen zajos vagyok én is), akkor bezzeg megmutatják merre lakozik a magyaro(c)k istene. Hát nem az égben az biztos.
És basszus, ez van, kialvatlanul még a reggeli szarás se megy olyan pengén, az atomerős kávé ellenére sem. Botrány. Nem is beszélve a csodás Feminist Media Studies című nagybecsű tudományos munka komoly kritikai befogadására indított mindenféle hadműveletekről.
Nem jó ez így. Ez megint egy fájdalmas nap lesz. És még a Kedves is dolgozik estig, hullafáradt lesz (mondjuk ez legalább tökéletes szinkront fog kihozni), kissé nyűgös, főleg ha már reggel ilyen agyrohasztásokkal sokkol. Egy szó mint száz, új életem első napja már rögtön a kezdetek kezdetén öles akadályokba ütközik.
Ellenben soha nem látott post-bőséget produkálok ezen a nyamvadt oldalon, a végére már úgy fogunk kinézni, mint egy tisztességes blog, amin látszik is, hogy foglalkoznak vele. Nemsokára talán megint átdizájnolom valahogy. Legalább azzal is időt tudok elvenni a tanulástól. Nehogy már annyira eluralja a kis életemet. És érzem majd, hogy megint léptem egy fontosat kívánt jövőm irányába. Már így is elképzelhetetlen közelségekbe került az evilági megváltás. Vannak ilyen szerencsés emberek. Ámen.
2008. november 5., szerda
Szerda
És egy újabb gyöngyszem. Uj Péter hosszú évek óta zsibbasztja a Népszabi olvasók agyát szerdai agyrémeivel, amik voltak jók is. Mostanában leginkább nem. Kinek kell állandó lehúzás-torta (azért el szoktam olvasni, mondhatni rutinosan), a gyakran céltalan és értelmetlenül levegőben lógó, leginkább pusztán hangzatos fikázás?! Időnként azért egy-egy pillanatra elkapja a fonalat. Mint például ma is. Jó jó, tudom, az MDF-et kigúnyolni túlságosan magas labda, de ez nagyon szépen hangzik és messze túlnyúlik azon az egy szerencsétlen pártszerű izén:
"A válság egy kicsit meglepte a lendületben lévő MDF-eseket, mert ez az Almássy-dolog bírta volna még a toplistán egy-két hónapig, ha nem dől be a fél világ, de egy-két nap alatt sikerült fölvenniük a tempót, és olyan viccel meglepni a hazai közönséget, ami újra a slágerlisták élére katapultálta ezt a szupertehetséges csapatot. Bevetették a magyar politikai élet hímnemű Paris Hiltonját és Bíró Icáját (2 in 1), Lengyel Zoltán képviselőt, aki már majdnem aláírt egy tizenöt éves szerződést a Playboyhoz, amikor lecsaptak rá az MDF-esek. Lengyel beült a frakcióba, aminél már csak az lett volna nagyobb tréfa, ha az MDF-nek sikerül aláíratnia minden képviselővel egy nyilatkozatot, hogy "Igen, jól tetszenek látni, cinikus, korrupt, perverz idióták vagyunk, akik havi másfél milla fixért és egy neogótikus kupoláért a Hősök terén délelőtt tizenegykor becstelenítjük meg bármelyik közeli hozzátartozónkat"."
Ez innen vagyon idézve. Tessék csemegézni. Jó ez. Valahol. Valamire. Biztos.
Ez innen vagyon idézve. Tessék csemegézni. Jó ez. Valahol. Valamire. Biztos.
Mi lesz így a dolgokkal...
Lanyha koraesti tudathasadás van itten kérem. Szarul vagyok egy kissé. Vannak a dolgok, amiket szeretnék és kellene is megtennem. Vannak azok, amikhez semmi kedvem és még csak nem is hasznosak, sőt. És mégis azokkal baszkódok. Mint ez a blogírás, vagy mi. Szar ez így. Ebből márpedig semmi jó nem sül így ki. De nem ám! És mindezt hanyadjára.
De legalább Obama lett az elnök. Mondhatni fölényesen. Jó ez nekünk, egyáltalán kinek jó ez...na erre mondjuk kíváncsi leszek. Az antikrisztus biztos nem ő. Az a hely már foglalt. Épp a Google tölti be. Ha eltűnik ez a post, akkor már semmi kétség nem férhet hozzá.
Sokat gondolkoztam ma, hogy megmaradt kevéske pénzemet mire költsem. Sok a dolog kevés a pénz. Mint mindig. De lassan komolyan elő kellene húznom pénzt mindenféle kemikáliákra fotóelőhíváshoz. Mert az se halad sehova, mindenféle erre szakosodott emberkék meg drágán munkáznak. A világ pénze nem elég vizuális-hulladék gyártásra (ezt amúgy hogy írnátok le helyesen?).
Más. Szétcsúszott a napirendem. Nem tudok felkelni korán, este mégis rettenet fáradt vagyok. Szar ez is. Ezzel is valamit tenni kell. Mert ez se vezet semmi jóra.
Szóval felhők vannak itt fölöttem. Sokan, sötéten. Nem tetszik ez. Nagyon nem. De küzdünk. És írunk ide többet, mert azzal is elhisszük, hogy valamit cselekedtünk. Ennyi erővel a faszomat is verhetném.
De legalább Obama lett az elnök. Mondhatni fölényesen. Jó ez nekünk, egyáltalán kinek jó ez...na erre mondjuk kíváncsi leszek. Az antikrisztus biztos nem ő. Az a hely már foglalt. Épp a Google tölti be. Ha eltűnik ez a post, akkor már semmi kétség nem férhet hozzá.
Sokat gondolkoztam ma, hogy megmaradt kevéske pénzemet mire költsem. Sok a dolog kevés a pénz. Mint mindig. De lassan komolyan elő kellene húznom pénzt mindenféle kemikáliákra fotóelőhíváshoz. Mert az se halad sehova, mindenféle erre szakosodott emberkék meg drágán munkáznak. A világ pénze nem elég vizuális-hulladék gyártásra (ezt amúgy hogy írnátok le helyesen?).
Más. Szétcsúszott a napirendem. Nem tudok felkelni korán, este mégis rettenet fáradt vagyok. Szar ez is. Ezzel is valamit tenni kell. Mert ez se vezet semmi jóra.
Szóval felhők vannak itt fölöttem. Sokan, sötéten. Nem tetszik ez. Nagyon nem. De küzdünk. És írunk ide többet, mert azzal is elhisszük, hogy valamit cselekedtünk. Ennyi erővel a faszomat is verhetném.
2008. október 28., kedd
Menetmetsző v2.0
Nem tudsz ráhangolódni a világra? Nem tudsz lépést tartani a dolgok egyre gyorsabban változó állapotaival? Nem vagy képes kapcsolatot teremteni velük? Majd én segítek...menetet metszek beléd...jobb-, vagy balmenetet. Ahogy tetszik. Kötést teremtek. Nem végleges. Oldható, újrametszhető. Kicsit fájni fog, nem baj?
Amúgy sincs más választásod.
Amúgy sincs más választásod.
2008. október 27., hétfő
Menetmetsző
Forgok körbe megyek előre, menetet metszek az anyagba. Az anyag sír, nyikorog, rikácsol miközben vékony, göndör szálakat metszek ki húsából. Még nem tudja, hogy mindezzel csak egy másik világgal való összekapcsolódását teremtem meg. Harmóniát negatívba metszett társával, ellentétes nemek találkozását készítem elő. Kötést teremtek. OLDHATÓ KÖTÉST...hehe
Ez csak eszembe jutott erről a dalról:
2008. október 25., szombat
Nézzetek!
Rólam mintázták eredetileg a Clark Kent karaktert, csak elnyálasították. Én még nem Superman-göncben is vagány vagyok. Katicának köszi a remek közreműködést.
Metal Guide
Hejha, ímhol egy kis adomány széplelkű Varga Péter úrtól.
Update: egy mégnagyobb baromság
Update: egy mégnagyobb baromság
Ez így kicsit öncélú, nem?
Ritka az amikor az öncélú ökörködés zeneként is értékelhető. Itt az. Nyilván a lemezes változat jobban szól, de én elképedtem ahogy láttam ezeket itt. 3:00 körül érdemes nézni a gitáros-énekes-billentyűs-kütyümágust...
2008. október 23., csütörtök
Ezmiezmi
Találd ki mi ez c. sorozatunk elkezdődik. Megfejtéseket kommentekbe várom (bár nyugodtan megtarthatjátok magatoknak). A nyertesek kapnak egy semmit leginkább. Nehezebb feladványoknál akár baráti hátbaveregetést.
Faszkorbács
Találtam egy szlengblogot. Vannak érdekes dolgok rajta. Például ez:
Faszkorbács
Rendkívüli mértékű, szélsőségesen fájdalmas büntetés; nagy hátrányt vagy szenvedést okozó történéseknek, cselekményeknek a beszélő által áhított megtorlása.
Eredetileg a szadista és mazochista játékok során a férfi nemi szervre mért mindent elsöprő gyötrelemmel járó és végletesen megalázó ostorozás elnevezése.
Azért néhányan megérdemelnék.
Faszkorbács
Rendkívüli mértékű, szélsőségesen fájdalmas büntetés; nagy hátrányt vagy szenvedést okozó történéseknek, cselekményeknek a beszélő által áhított megtorlása.
Eredetileg a szadista és mazochista játékok során a férfi nemi szervre mért mindent elsöprő gyötrelemmel járó és végletesen megalázó ostorozás elnevezése.
Azért néhányan megérdemelnék.
2008. október 7., kedd
Visszatérünk/Megújulunk
Kis szünet után újra itt. Fehérben. Nehogy már továbbra is lehúzzam magam. Kissé megpördült velem a világ, mindösszesen egy hónapnyi kanosszajárás után vissza az életbe. Régi-új Kedves (erről a dologról lesz majd külön is szó - talán), régi célok. És végre szándék és elhatározás. Épp úton voltam, hogy végleg elreccsencsem magam alatt azt a faágot amit vágok, de talán sikerült átülni a jó oldalára. Fejben mindenképp, aztán kövesse a tett is. Megteszünk mindent.
A blog pedig átalakul nyavajgó-naplóból valamiféle közepesen hasznos átlag-bloggá. Az is valami. Majd meglátjuk mindenesetre.
A blog pedig átalakul nyavajgó-naplóból valamiféle közepesen hasznos átlag-bloggá. Az is valami. Majd meglátjuk mindenesetre.
2008. szeptember 24., szerda
Recipe Ferrum
Amikor a gladiátor földre kényszeríti a másikat, rászegezi fegyverét és kinéz a császárra (vagy a helyi főemberre). Az kecsesen lefordítja hüvelykujját.
"Recipe Ferrum!" Fogadd be a vasat.
"Recipe Ferrum!" Fogadd be a vasat.
Meshuggah - Bleed
Rákaptam megint a metálra (ez most nem havi metál, ez csak a Meshuggah-nak szól). Tegnap végighallgattam sorban az összes lemezüket (vagy hat órányi tömény metál) és elképedtem. Megnyugtatott. Jó volt.
Ímhol egy klip. Szép, jófajta. Ínyencek füleljenek kicsit oda a lábdobra. Megéri.
Ímhol egy klip. Szép, jófajta. Ínyencek füleljenek kicsit oda a lábdobra. Megéri.
2008. szeptember 20., szombat
Botrány!
Nézzétek ezt a hírt!
Na most erre mit lehet mondani? Úgy mégis. Hova lehet az ötödik rész végétől tovább haladni? Szerintem az rendesen le van zárva. Aztán meg kiderül, hogy csak egy álom volt, vagy egy kósza téridő-elhajlás visszacsinál mindent, vagy mi? Douglas Adams meg biztos holtában is kommunikál agyhullámaival a szerző felé.
Nagy büdös lóf*szt!
Nagy büdös lóf*szt!
Maudlin
Drunk enough to be emotionally silly. OR: talking in a silly, emotional way, often full of pity for yourself, especially when drunk.
Ugyanaz.
2008. szeptember 19., péntek
Lányok! Figyeljetek!
Grinderman - No Pussy Blues
My face is finished, my body's gone.
And I can't help but think standin' up here in all this applause and gazin' down at all the young and the beautiful.
With their questioning eyes.
That I must above all things love myself.
I saw a girl in the crowd,
I ran over I shouted out,
I asked if I could take her out,
But she said that she didn't want to.
I changed the sheets on my bed,
I combed the hairs across my head,
I sucked in my gut and still she said
That she just didn't want to.
I read her Eliot, read her Yeats,
I tried my best to stay up late,
I fixed the hinges on her gate,
But still she just never wanted to.
I bought her a dozen snow-white doves,
I did her dishes in rubber gloves,
I called her Honeybee, I called her Love,
But she just still didn't want to. She just never wants to.
I sent her every type of flower,
I played her guitar by the hour,
I patted her revolting little chihuahua,
But still she just didn't want to.
I wrote a song with a hundred lines,
I picked a bunch of dandelions,
I walked her through the trembling pines,
But she just even then didn't want to. She just never wants to.
I thought I'd try another tack,
I drank a litre of cognac,
I threw her down upon her back,
But she just lay up and said that she just didn't want to.
I thought I'd have another go,
I called her my little ho,
I felt like Marcel Marceau
must feel when she said that she just never wanted to. She just didn't want to.
I got the no pussy blues.
My face is finished, my body's gone.
And I can't help but think standin' up here in all this applause and gazin' down at all the young and the beautiful.
With their questioning eyes.
That I must above all things love myself.
I saw a girl in the crowd,
I ran over I shouted out,
I asked if I could take her out,
But she said that she didn't want to.
I changed the sheets on my bed,
I combed the hairs across my head,
I sucked in my gut and still she said
That she just didn't want to.
I read her Eliot, read her Yeats,
I tried my best to stay up late,
I fixed the hinges on her gate,
But still she just never wanted to.
I bought her a dozen snow-white doves,
I did her dishes in rubber gloves,
I called her Honeybee, I called her Love,
But she just still didn't want to. She just never wants to.
I sent her every type of flower,
I played her guitar by the hour,
I patted her revolting little chihuahua,
But still she just didn't want to.
I wrote a song with a hundred lines,
I picked a bunch of dandelions,
I walked her through the trembling pines,
But she just even then didn't want to. She just never wants to.
I thought I'd try another tack,
I drank a litre of cognac,
I threw her down upon her back,
But she just lay up and said that she just didn't want to.
I thought I'd have another go,
I called her my little ho,
I felt like Marcel Marceau
must feel when she said that she just never wanted to. She just didn't want to.
I got the no pussy blues.
2008. szeptember 17., szerda
Válasz a Lucky Strike-ra
Dóri szeptember 17-i bejegyzésére válaszként:
Az, hogy a dohánygyárból könnyen lehet(ett) lőszergyár abszolút igaz. De konzervgyárból is könnyen lehet (csak nézed meg a konzervdobozok méretét, valszeg könnyen passzol valamelyik elterjedt [ágyú, vagy egyéb löveg] lövedéknek a hüvely méretére). Semmi sem véletlenül van.
Kereshetnék valami hivatkozást is ide, de lusta vagyok. Kedves kommentelők (ha akadnak) kezdhetnék gyűjteni ezeket, talán én is kedvet kapok valamikor.
Az, hogy a dohánygyárból könnyen lehet(ett) lőszergyár abszolút igaz. De konzervgyárból is könnyen lehet (csak nézed meg a konzervdobozok méretét, valszeg könnyen passzol valamelyik elterjedt [ágyú, vagy egyéb löveg] lövedéknek a hüvely méretére). Semmi sem véletlenül van.
Kereshetnék valami hivatkozást is ide, de lusta vagyok. Kedves kommentelők (ha akadnak) kezdhetnék gyűjteni ezeket, talán én is kedvet kapok valamikor.
A magyar közoktatásról
Na, akkor most én is puffogok kicsit a magyar oktatási helyzetről, mint teszi azt minden második értelmes és kevésbé értelmes ember ebben az országban. Nyilván találhattam volna jobb témákat is, de kint depressziós idő van, fejemben meg ehhez méltóan nem tobzódnak sokkal értelmesebb gondolatok. Ehhez még hozzáadódnak friss, közvetlen tapasztalataim is.
Mert vannak olyanok. Kezdve azzal, hogy nagy vidáman felvettem a rettegett Proficiency Practice órát. Thomas Williamsnél. Így már nem is annyira rettegett. A fószerről tudni kell, hogy amerikai és halálosan jó fej. És egy teljesen más világ, mint amit itt Magyarországon megszokhattunk. Hihetetlen kontraszt. Ő nem bosszankodik a buta diákokon, a tényleg meglévő masszív nem-tudáson, ő inkább beleveti magát nagy hévvel, hogy megoldja a problémákat. Tudja, hogy az a dolga, a hivatása. A kapott anyaggal kell dolgoznia, azért kapja a fizetését és ezért a legjobbat hozza ki magából. Az ember ílyen környezetben azért sokkal nyugostabban vág neki a dolgoknak. És például nem hittam, hogy lehet egy ilyen nyelvtanos órát élvezni, de lehet. Nagyon is lehet.
És itt ütközik ki a különbség. Eléggé erőteljesen. Valahogy az embernek az az érzése van, hogy odaát, tőlünk sokkal nyugatabbra rátaláltak valamire, míg mi ültünk a langyos húgyban. Ez az ember is egy remekül működő oktatási rendszer eredményeként ilyen amilyen. Hogy mi folyamatosan hencegünk, hogy a mi diákjaink rettenetesen sok tudást képesek magukba gyűrni már egészen alsó tgozatokban is, hogy óriási a tudás skálája, amit iskoláink tanulóikba plántálnak, hogy mi még ebben a rendesen globalizálódó világképben is megőriztünk valamit az "emberarcú szocializmus" legszebb vívmányaiból (ezt nem hirdetjük ugyan, de mégis, oktatási rendszerünk mintha nem akarna szemléletet váltani)...piha. Lemaradtunk. Masszívan le. Nem vagyunk képesek lépést tartani semmilyen szinten a világ élvonalával. És nem is csak lépést tartanunk kéne, hanem felzárkóznunk. De az így nem fog menni.
Miért nem? Nem tudom. Pontosan nem, azt majd megmondják szakembereink (bruhaha), de meggyőződésem, hogy az oktatási rendszer és a társadalom a lehető legbutább szimbiózisban élnek. Együtt egy kígyó, ami a saját farkába harap. A társadalom ugye, rengeteg korlátolt ember, megkérdőjelezhető értelmű értelmiség (árpádsávosok mögött vonuló prominens városatyák...ilyen is volt néhány éve, akkor röhögtem, most visszagondolva sírok). Mindezt nagyon könnyű lenne az oktatási rendszer számlájára írni. Tegyük is meg. De közben ne feledjük el, hogy az emberek akiknek felül kéne ezen emelkedni, azok a kedves tanárok, nos ők is a társadalom tagjai. És ha esetleg van is bennük megfelelő tartás, hivatástudat, éleslátás...minden ami ahhoz kell, hogy megfelelő kritikai távlattal legyenek képesek beavatkozni a dolgokba, akkor is szembetalálkoznak az őket körülölelő közeg gyakorlati vonatkozásaival. Nekik is el kell menniük néha boltba, valahol lakniuk kell, jattolni időnként az államnak, stb. Meg kell élniük. Nem megyek itt most bele mindenféle demagóg szövegekbe, nem innen akarom megfogni a dolgot. Egyszerűen érzékeltetni akarom, hohy ők sem menekülhetnek a hétköznapi élet vonatkozásaitól, amibe benne foglaltatik ebben az országban egy sajátosan nyomorult közhangulat. Szegény tanár felteheti az életét arra, hogy ez rajta keresztül ne szivárogjon visszafele az osztályterembe. Ha nagyon jó tanár, akkor menni fog neki. Ő valószínűleg belerokkan, de menni fog. És akkor feláldozta az életét. Mert másra nem marad ideje, energiája. Ez így heroikus.
De miből gondoljuk, hogy minden tanár ilyen?! Heroikus. Mi van a rossz tanárokkal? Mert vannak olyanok is. Meg középszerűek. Minden bizonnyal sokkal többen. Ez így már nem heroikus, hanem tragikus. Kívülről tragikomikus. Mert mit tesz a rossz tanár? Azon kívül persze, hogy nem képes leadni azt a tananyagot, ami elő van irányozva (ez itt a kisebbik gond, ez később pótolható)? Visszaszivárogtatja a tanterembe mindazt, ami kint ráragadt. Megmérgezi a gyerekeket/tanulókat. Olyan károsodásokat okoz fejlődésük legfontosabb szakaszában, ami később már nem sok esélyük lesz kiheverni. Mire felnőnek pontosan olyanok lesznek, mint a legtöbb ember kint az utcán. Itt harap a farkába az a kígyó. De ezt mindenki tudja jó eséllyel.
Akkor meg minek papolok róla, főleg egy olyan helyen, ahol senki nem olvassa. Nem tudom. kicsit puffogni akartam. Kieresztetni a gőzt. Mert ki kell. És még be sem fejeztem, így is sok lett. Az igazi következtetéseket vonja le mindenki maga, én nem folytatom itt.
A végére maradjon egy jó tanács: Ne csak nézzetek, lássatok is! Legalább néhányszor. Szükség lenne rá.
Mert vannak olyanok. Kezdve azzal, hogy nagy vidáman felvettem a rettegett Proficiency Practice órát. Thomas Williamsnél. Így már nem is annyira rettegett. A fószerről tudni kell, hogy amerikai és halálosan jó fej. És egy teljesen más világ, mint amit itt Magyarországon megszokhattunk. Hihetetlen kontraszt. Ő nem bosszankodik a buta diákokon, a tényleg meglévő masszív nem-tudáson, ő inkább beleveti magát nagy hévvel, hogy megoldja a problémákat. Tudja, hogy az a dolga, a hivatása. A kapott anyaggal kell dolgoznia, azért kapja a fizetését és ezért a legjobbat hozza ki magából. Az ember ílyen környezetben azért sokkal nyugostabban vág neki a dolgoknak. És például nem hittam, hogy lehet egy ilyen nyelvtanos órát élvezni, de lehet. Nagyon is lehet.
És itt ütközik ki a különbség. Eléggé erőteljesen. Valahogy az embernek az az érzése van, hogy odaát, tőlünk sokkal nyugatabbra rátaláltak valamire, míg mi ültünk a langyos húgyban. Ez az ember is egy remekül működő oktatási rendszer eredményeként ilyen amilyen. Hogy mi folyamatosan hencegünk, hogy a mi diákjaink rettenetesen sok tudást képesek magukba gyűrni már egészen alsó tgozatokban is, hogy óriási a tudás skálája, amit iskoláink tanulóikba plántálnak, hogy mi még ebben a rendesen globalizálódó világképben is megőriztünk valamit az "emberarcú szocializmus" legszebb vívmányaiból (ezt nem hirdetjük ugyan, de mégis, oktatási rendszerünk mintha nem akarna szemléletet váltani)...piha. Lemaradtunk. Masszívan le. Nem vagyunk képesek lépést tartani semmilyen szinten a világ élvonalával. És nem is csak lépést tartanunk kéne, hanem felzárkóznunk. De az így nem fog menni.
Miért nem? Nem tudom. Pontosan nem, azt majd megmondják szakembereink (bruhaha), de meggyőződésem, hogy az oktatási rendszer és a társadalom a lehető legbutább szimbiózisban élnek. Együtt egy kígyó, ami a saját farkába harap. A társadalom ugye, rengeteg korlátolt ember, megkérdőjelezhető értelmű értelmiség (árpádsávosok mögött vonuló prominens városatyák...ilyen is volt néhány éve, akkor röhögtem, most visszagondolva sírok). Mindezt nagyon könnyű lenne az oktatási rendszer számlájára írni. Tegyük is meg. De közben ne feledjük el, hogy az emberek akiknek felül kéne ezen emelkedni, azok a kedves tanárok, nos ők is a társadalom tagjai. És ha esetleg van is bennük megfelelő tartás, hivatástudat, éleslátás...minden ami ahhoz kell, hogy megfelelő kritikai távlattal legyenek képesek beavatkozni a dolgokba, akkor is szembetalálkoznak az őket körülölelő közeg gyakorlati vonatkozásaival. Nekik is el kell menniük néha boltba, valahol lakniuk kell, jattolni időnként az államnak, stb. Meg kell élniük. Nem megyek itt most bele mindenféle demagóg szövegekbe, nem innen akarom megfogni a dolgot. Egyszerűen érzékeltetni akarom, hohy ők sem menekülhetnek a hétköznapi élet vonatkozásaitól, amibe benne foglaltatik ebben az országban egy sajátosan nyomorult közhangulat. Szegény tanár felteheti az életét arra, hogy ez rajta keresztül ne szivárogjon visszafele az osztályterembe. Ha nagyon jó tanár, akkor menni fog neki. Ő valószínűleg belerokkan, de menni fog. És akkor feláldozta az életét. Mert másra nem marad ideje, energiája. Ez így heroikus.
De miből gondoljuk, hogy minden tanár ilyen?! Heroikus. Mi van a rossz tanárokkal? Mert vannak olyanok is. Meg középszerűek. Minden bizonnyal sokkal többen. Ez így már nem heroikus, hanem tragikus. Kívülről tragikomikus. Mert mit tesz a rossz tanár? Azon kívül persze, hogy nem képes leadni azt a tananyagot, ami elő van irányozva (ez itt a kisebbik gond, ez később pótolható)? Visszaszivárogtatja a tanterembe mindazt, ami kint ráragadt. Megmérgezi a gyerekeket/tanulókat. Olyan károsodásokat okoz fejlődésük legfontosabb szakaszában, ami később már nem sok esélyük lesz kiheverni. Mire felnőnek pontosan olyanok lesznek, mint a legtöbb ember kint az utcán. Itt harap a farkába az a kígyó. De ezt mindenki tudja jó eséllyel.
Akkor meg minek papolok róla, főleg egy olyan helyen, ahol senki nem olvassa. Nem tudom. kicsit puffogni akartam. Kieresztetni a gőzt. Mert ki kell. És még be sem fejeztem, így is sok lett. Az igazi következtetéseket vonja le mindenki maga, én nem folytatom itt.
A végére maradjon egy jó tanács: Ne csak nézzetek, lássatok is! Legalább néhányszor. Szükség lenne rá.
2008. szeptember 13., szombat
Gáz
Mondjuk valahol meg gáz, hogy olyan dolgokra érkeznek kommentek, amik nem kívánják meg, olyan dolgokra, amik az elme szabad szárnyalását ösztönzik, arra meg maximális kuss a válasz. Mi más lenne az a terep, amire mindenkinek van mondanivalója, mint a zene. Ott senki nem tud sokkal okosabb lenni, mint a másik. Mindenki mást érez, mindenkiben mást aktivál, mindenkit máshogy mozgat meg úgy egyáltalán a dolog. Ez van. Erre bezzeg senki nem reagál. Pedig az lenne az érdekes, hogy kit, mit, hogy...szerintem.
A nagy fájdalomcsillapító
Most épp Dóri linkelte be iWiWre (hogy utálom azt az egészet, de mindegy, nem tartozik ide).
Valami itt el lett kapva. Igaz, a klip jóval rövidebb, mint az eredeti zenyeszám, de akkor is...ha valami, akkor ez mindig kihúz a szarból. Most nem linkelek szöveget, mert szerintem az gáz, de valahol egészként nagyon összeáll ez a nóta. Bowie mester a hétdanos buzival nagyon együtt lélegzett itt. Nagyon nagyon. Ha létezik tökéletes mainstream nóta, akkor ez az. És ez most nem zeneajánló. Életvezetési tanácsadó sokkal inkább. Aki nem érzi meg ennek az erejét az...nem mondok semmit.
2008. szeptember 11., csütörtök
Six Feet Under
Ma ezek jutnak eszembe (megint zeneajánló lesz, de azt hiszem ezek inkább beszélnek helyettem):
Led Zeppelin - In My Time Of Dying
In my time of dying, want nobody to mourn
All I want for you to do is take my body home
Well, well, well, so I can die easy (X2)
Jesus, gonna make up my dyin' bed.
Meet me, Jesus, meet me. Meet me in the middle of the air
If my wings should fail me, Lord. Please meet me with another pair
Well, well, well, so I can die easy (X2)
Jesus, gonna make up.. somebody, somebody...
Jesus gonna make up... Jesus gonna make you my dyin' bed
Oh, Saint Peter, at the gates of heaven... Won't you let me in
I never did no harm. I never did no wrong
Oh, Gabriel, let me blow your horn. Let me blow your horn
Oh, I never did, did no harm.
I've only been this young once. I never thought I'd do anybody no wrong
No, not once.
Oh, I did somebody some good. Somebody some good...
Oh, did somebody some good. I must have did somebody some good...
Oh, I believe I did
I see the smiling faces
I know I must have left some traces
And I see them in the streets
And I see them in the field
And I hear them shouting under my feet
And I know it's got to be real
Oh, Lord, deliver me
All the wrong I've done
You can deliver me, Lord
I only wanted to have some fun.
Hear the angels marchin', hear the' marchin', hear them marchin',
hear them marchin', the' marchin'
Oh my Jesus... (repeat)
Oh, don't you make it my dyin', dyin', dyin'...cough
Ehhez nincs videó, de szintén csodás:
Down - Stained Glass Cross
Started from the start
Wearing out the headstones
Was the end, was the right
Taking out a life loan
Hey, old man
When I'm going six feet down
You gotta make that promise to me
A stained glass cross lay behind my head
When taken by the undertaker
No questions anymore
It's higher than the black sky
Get you lower than the floor
Hey, old man
When I'm going six feet down
You gotta make that promise to me
A stained glass cross looking down on me
Hey, old man
When I'm going six feet down
You gotta make that promise to me
A stained glass cross hanging over me
I was just a young boy
My father sounded crazy
My death he couldn't bear to see
Either joking, sleeping, lazy
Hey, old man
When you're going six feet down
I gotta make that promise to you
A stained glass cross lay behind your head
Hey, old man
When you're going under and down
I made a secret promise to you
A stained glass cross looking down on you
Led Zeppelin - In My Time Of Dying
In my time of dying, want nobody to mourn
All I want for you to do is take my body home
Well, well, well, so I can die easy (X2)
Jesus, gonna make up my dyin' bed.
Meet me, Jesus, meet me. Meet me in the middle of the air
If my wings should fail me, Lord. Please meet me with another pair
Well, well, well, so I can die easy (X2)
Jesus, gonna make up.. somebody, somebody...
Jesus gonna make up... Jesus gonna make you my dyin' bed
Oh, Saint Peter, at the gates of heaven... Won't you let me in
I never did no harm. I never did no wrong
Oh, Gabriel, let me blow your horn. Let me blow your horn
Oh, I never did, did no harm.
I've only been this young once. I never thought I'd do anybody no wrong
No, not once.
Oh, I did somebody some good. Somebody some good...
Oh, did somebody some good. I must have did somebody some good...
Oh, I believe I did
I see the smiling faces
I know I must have left some traces
And I see them in the streets
And I see them in the field
And I hear them shouting under my feet
And I know it's got to be real
Oh, Lord, deliver me
All the wrong I've done
You can deliver me, Lord
I only wanted to have some fun.
Hear the angels marchin', hear the' marchin', hear them marchin',
hear them marchin', the' marchin'
Oh my Jesus... (repeat)
Oh, don't you make it my dyin', dyin', dyin'...cough
Ehhez nincs videó, de szintén csodás:
Down - Stained Glass Cross
Started from the start
Wearing out the headstones
Was the end, was the right
Taking out a life loan
Hey, old man
When I'm going six feet down
You gotta make that promise to me
A stained glass cross lay behind my head
When taken by the undertaker
No questions anymore
It's higher than the black sky
Get you lower than the floor
Hey, old man
When I'm going six feet down
You gotta make that promise to me
A stained glass cross looking down on me
Hey, old man
When I'm going six feet down
You gotta make that promise to me
A stained glass cross hanging over me
I was just a young boy
My father sounded crazy
My death he couldn't bear to see
Either joking, sleeping, lazy
Hey, old man
When you're going six feet down
I gotta make that promise to you
A stained glass cross lay behind your head
Hey, old man
When you're going under and down
I made a secret promise to you
A stained glass cross looking down on you
2008. szeptember 9., kedd
Inger-túlcsordulás
Épp ma papolok másoknak arról, hogy mennyire szükséges, hogy az ember néha összeszedje a gondolatait és leírja, mintegy rendszerbe foglalván őket. Hogy leírja úgy, mintha kiadásra szánná. Hogy miközben másoknak magyarázza és hozzáférhetőbbé teszi őket önmagának is érthetővé tegye. Nagyon sok dolgon megy ilyenkor keresztül egy gondolat. Rengeteget formálódik, tisztul. Az a dolga. Ebből lehet tanulni, minden más pusztán elvesztegetett ötlet.
Erre mit teszek én akár ezen a blogon? Érthetetlen, összefüggéstelen indulat-beszédeket szülök. Nem sok ebben a ráció. Azt hiszem nekem is ki kellene lépnem a "papolós" irányból és áttérni a "tevős" ösvényre. Úgy legyen. Ámen.
Erre mit teszek én akár ezen a blogon? Érthetetlen, összefüggéstelen indulat-beszédeket szülök. Nem sok ebben a ráció. Azt hiszem nekem is ki kellene lépnem a "papolós" irányból és áttérni a "tevős" ösvényre. Úgy legyen. Ámen.
2008. szeptember 8., hétfő
Shellac
Zeneajánló sorozatunk folytatódik. Ígérem leszokok róla, de ez egy olyan banda, amit túl kevesen ismernek. Méltatlanul kevesen. Pedig rendesen kult banda.
Sajnos csak ezt találtam. Nem túl jó minőségű, de megteszi.
Sajnos csak ezt találtam. Nem túl jó minőségű, de megteszi.
Liar
Rollins papa odatette rendesen ezt a nótát. Nem kommentálom, szinte mindenki ismeri. Süketeknek itt a szöveg. Nem is buta az izomagy.
You think youre going to live your life alone
In darkness and seclusion... yeah, I know
Youve been out there and tried to mix with those animals
And it just left you full of humiliated confusion
So you stagger back home and wait for nothing
But the solitary refinement of your room spits you back onto the streets
And now youre desperate and in need of human contact
And then you meet me and yur whole world changes
Because everything I say is everything youve ever wanted to hear
So you drop all you defenses, Im perfect in every way
cause I make you feel so strong and so powerfull inside
You feel so lucky
But your ego obscures reality that you never bothered to
Wonder why things are going so well
You want to know why?
cause Im a liar, yeah, Im a liar
Ill tear (rip) your mind up, Ill burn your soul
Ill turn you into me, Ill turn you into me
cause Im a liar, a liar, a liar, a liar...
Ill hide behind a smile and understanding eyes
And Ill tell you things that you already know so you can say:
I really identify with you, so much
And all the time that youre needing me is just the time
That Im bleeding you, dont you get it yet?
Ill come to you like an affliction then Ill leave you like an addiction
Youll never forget me... wou wanna know why?
I dont know why I feel the need to lie and cause you so much pain
Maybe its something inside, maybe its something I cant explain
cause all I do is mess you up and lie to you
Im a liar, ooh, Im a liar
But if youll give me another chance I swear Ill never lie to you again
cause now I see the destructive power of a lie,
Theyre stronger than truth
I cat believe I ever hurt you, I swear I will never lie to you again
Please, just give me more chance, Ill never lie to you again, no,
I swear, I will never tell a lie, I will neer tell a lie, no, no
Ha ha ha ha ha ha ha ha ha! sucker! sucker! sucker!
I am a liar, yeah, I am a liar, yeah, I am a liar
I lie you, I feel good, I am a liar, yeah
I lie x4 ooh, I lie, yeah, I lie
Im a liar, I lie, I like it, I feel good, I like it, and again
I like it again and Ill keep lying, Ill promise
You think youre going to live your life alone
In darkness and seclusion... yeah, I know
Youve been out there and tried to mix with those animals
And it just left you full of humiliated confusion
So you stagger back home and wait for nothing
But the solitary refinement of your room spits you back onto the streets
And now youre desperate and in need of human contact
And then you meet me and yur whole world changes
Because everything I say is everything youve ever wanted to hear
So you drop all you defenses, Im perfect in every way
cause I make you feel so strong and so powerfull inside
You feel so lucky
But your ego obscures reality that you never bothered to
Wonder why things are going so well
You want to know why?
cause Im a liar, yeah, Im a liar
Ill tear (rip) your mind up, Ill burn your soul
Ill turn you into me, Ill turn you into me
cause Im a liar, a liar, a liar, a liar...
Ill hide behind a smile and understanding eyes
And Ill tell you things that you already know so you can say:
I really identify with you, so much
And all the time that youre needing me is just the time
That Im bleeding you, dont you get it yet?
Ill come to you like an affliction then Ill leave you like an addiction
Youll never forget me... wou wanna know why?
I dont know why I feel the need to lie and cause you so much pain
Maybe its something inside, maybe its something I cant explain
cause all I do is mess you up and lie to you
Im a liar, ooh, Im a liar
But if youll give me another chance I swear Ill never lie to you again
cause now I see the destructive power of a lie,
Theyre stronger than truth
I cat believe I ever hurt you, I swear I will never lie to you again
Please, just give me more chance, Ill never lie to you again, no,
I swear, I will never tell a lie, I will neer tell a lie, no, no
Ha ha ha ha ha ha ha ha ha! sucker! sucker! sucker!
I am a liar, yeah, I am a liar, yeah, I am a liar
I lie you, I feel good, I am a liar, yeah
I lie x4 ooh, I lie, yeah, I lie
Im a liar, I lie, I like it, I feel good, I like it, and again
I like it again and Ill keep lying, Ill promise
2008. szeptember 6., szombat
Napló?
...ha naplót vezetünk, ez a legnagyobb veszély: az ember mindent eltúloz, folyton lesben áll, örökösen erőlteti az igazságot. Másrészt kétségtelen, hogy bármikor, bármelyik pillanatban képes vagyok felidézni a tegnapelőtti benyomást. Állandóan készenlétben kell állnom, egyébként minden kisiklik az ujjaim közül. Semmit sem szabad, de gondosan és a lehető legtermészetesebben fel kell jegyezni mindazt, ami történik.
Jean-Paul Sartre: Az undor (első oldal)
Jean-Paul Sartre: Az undor (első oldal)
"Kiss me, you're beautiful.. These are truly the last days"
Nagyszerű nóta. Videó néhánnyal lejjebb. Nem teszem ide mégegyszer. Nézzétek. Vagy ne...
Godspeed You Black Emperor! - The Dead Flag Blues
The car's on fire and there's no driver at the wheel
And the sewers are all muddied with a thousand lonely suicides
And a dark wind blows
The government is corrupt
And we're on so many drugs
With the radio on and the curtains drawn
We're trapped in the belly of this horrible machine
And the machine is bleeding to death
The sun has fallen down
And the billboards are all leering
And the flags are all dead at the top of their poles
It went like this
The buildings tumbled in on themselves
Mothers clutching babies picked through the rubble and pulled out their hair
The skyline was beautiful on fire
All twisted metal stretching upwards
Everything washed in a thin orange haze
I said, "Kiss me, you're beautiful..
These are truly the last days"
You grabbed my hand and we fell into it
Like a daydream or a fever
We woke up one morning and fell a little further down
For sure it's the valley of death
I open up my wallet
And it's full of blood
Godspeed You Black Emperor! - The Dead Flag Blues
The car's on fire and there's no driver at the wheel
And the sewers are all muddied with a thousand lonely suicides
And a dark wind blows
The government is corrupt
And we're on so many drugs
With the radio on and the curtains drawn
We're trapped in the belly of this horrible machine
And the machine is bleeding to death
The sun has fallen down
And the billboards are all leering
And the flags are all dead at the top of their poles
It went like this
The buildings tumbled in on themselves
Mothers clutching babies picked through the rubble and pulled out their hair
The skyline was beautiful on fire
All twisted metal stretching upwards
Everything washed in a thin orange haze
I said, "Kiss me, you're beautiful..
These are truly the last days"
You grabbed my hand and we fell into it
Like a daydream or a fever
We woke up one morning and fell a little further down
For sure it's the valley of death
I open up my wallet
And it's full of blood
lemmingek
Jah, mint kiderült, norvég lemming vagyok. Az a kis rágcsáló, ami ha túlszaporodik tömegével veti magát le a fjordokról a biztos halált jelentő tengerbe (eddig a legenda).
Lemming vagyok. Megyek előre mégha ott is van az akadály, ami biztos véget jelent.
Le kell ugranom, hogy megtudjam mi az.
Ha fájni fog akkor is...
Lemming vagyok. Megyek előre mégha ott is van az akadály, ami biztos véget jelent.
Le kell ugranom, hogy megtudjam mi az.
Ha fájni fog akkor is...
2008. szeptember 3., szerda
Soft silly music
Egy jó kis nóta a Neutral Milk Hoteltől. Elég odab.sz ha van mit csatolnod hozzá. Nekem van. Asszem mindjárt sírok.
Oh Comely
Oh comely
I will be with you when you lose your breath
Chasing the only meaningful memory you thought you had left
With some pretty bright and bubbly terrible scene
That was doing her thing on your chest
But oh comely
It isn't as pretty as you'd like to guess
Oh comely
All of your friends are letting you blow
Bristling and ugly
Bursting with fruits falling out from the holes
Of some pretty bright and bubbly friend
You could need to say comforting things in your ear
But oh comely
There isn't such one friend that you could find here
Standing next to me
He's only my enemy
I'll crush him with everything I own
Your father made fetuses
With flesh licking ladies
While you and your mother
Were asleep in the trailer park
Thunderous sparks from the dark of the stadiums
The music and medicine you needed for comforting
So make all your fat fleshy fingers to moving
And pluck all your silly strings
And bend all your notes for me
Soft silly music is meaningful magical
The movements were beautiful
All in your ovaries
All of them milking with green fleshy flowers
While powerful pistons were sugary sweet machines
Smelling of semen all under the garden
Was all you were needing when you still believed in me
And I know they buried her body with others
Her sister and mother and 500 families
And will she remember me 50 years later
I wished I could save her in some sort of time machine
Know all your enemies
We know who are enemies are
Goldaline my dear
We will fold and freeze together
Far away from here
There is sun and spring and green forever
But now we move to feel
For ourselves inside some stranger's stomach
Place your body here
Let your skin begin to blend itself with mine
2008. szeptember 1., hétfő
Feltételes múlt idő
És igen....így megy ez.
Épp leírok mindent, talán kezdek is valahol megnyugodni...és sms...Ő ír. Vár lent. Lemegyek, mert le. Ránézek. És mit látok? Egy kedves embert. Nagyon kedves embert. És arra gondolok, hogy elhagyom? Természetesen...nem.
Csináljuk vissza, mondja. Halál. Így kell meghalnom.
Elmegyünk sétálni. Beszéljük meg akkor rendesen. Hátha el tudom magyarázni hogyan kell abbahagyni. Hátha meg tudom nyugtatni, hogy elfogadja...megnyugtatni igazából magamat, hogy alhassak. Pedig tudom, hogy Ő nem fog.
Okozzak fájdalmat, amikor boldoggá tehetném. De meddig? Azzal a gondolattal együtt lenni, hogy bármikor vége lehet. Ez csak az emberi élettel van így, de azt nem mi választottuk ilyennek.
És megölelném? Persze, hogy meg. Megcsókolnám? Természetesen.
De minek? Hogy aztán eljátsszuk újból és újból az egészet?
Annak lenne csak igazán sok értelme...kérdezzétek meg ismerőseiteket, akik számtalanszor megtették ezt. Biztos vannak ilyenek.
Járassuk addig a dolgot, hogy legalább egy jó ideig kívánhassuk a pokolba egymást...jó játék.
Én nem kérek ebből. Volt már részem elégszer belőle.
Kihagynám most.
A szeretet nem elég. Ha pontosan tudod, hogy mit kell tenned, ne várj vele sokáig. Tedd meg.
És halj meg a fájdalomtól. Elmúlik. Valahogy el.
Önzőség? Az.
Az is az, hogy emberek összejönnek. Azért, hogy jól érezzék magukat. Egymást. De abban a pillanatban biztos nem a másikra gondolnak.
De ennek most tényleg vége.
Sajnálom.
Épp leírok mindent, talán kezdek is valahol megnyugodni...és sms...Ő ír. Vár lent. Lemegyek, mert le. Ránézek. És mit látok? Egy kedves embert. Nagyon kedves embert. És arra gondolok, hogy elhagyom? Természetesen...nem.
Csináljuk vissza, mondja. Halál. Így kell meghalnom.
Elmegyünk sétálni. Beszéljük meg akkor rendesen. Hátha el tudom magyarázni hogyan kell abbahagyni. Hátha meg tudom nyugtatni, hogy elfogadja...megnyugtatni igazából magamat, hogy alhassak. Pedig tudom, hogy Ő nem fog.
Okozzak fájdalmat, amikor boldoggá tehetném. De meddig? Azzal a gondolattal együtt lenni, hogy bármikor vége lehet. Ez csak az emberi élettel van így, de azt nem mi választottuk ilyennek.
És megölelném? Persze, hogy meg. Megcsókolnám? Természetesen.
De minek? Hogy aztán eljátsszuk újból és újból az egészet?
Annak lenne csak igazán sok értelme...kérdezzétek meg ismerőseiteket, akik számtalanszor megtették ezt. Biztos vannak ilyenek.
Járassuk addig a dolgot, hogy legalább egy jó ideig kívánhassuk a pokolba egymást...jó játék.
Én nem kérek ebből. Volt már részem elégszer belőle.
Kihagynám most.
A szeretet nem elég. Ha pontosan tudod, hogy mit kell tenned, ne várj vele sokáig. Tedd meg.
És halj meg a fájdalomtól. Elmúlik. Valahogy el.
Önzőség? Az.
Az is az, hogy emberek összejönnek. Azért, hogy jól érezzék magukat. Egymást. De abban a pillanatban biztos nem a másikra gondolnak.
De ennek most tényleg vége.
Sajnálom.
2008. augusztus 28., csütörtök
Metál
Mostantól egy ideig az lesz, hogy metál. Elegem van a nyavajgásból. Ölni kell! Keményen. A hímsovinizmus csorduljon tonnaszám kifelé. Az kell. Persze nyilván tudom, hogy ez is csak egy póz, nem elég arra hogy megfesse belső természetem hihetetlen diverzitását. De hozzá tartozik. Amúgy "havi metál" módjára. Minden hónapban egy kicsit. Most éppen sokat. Jót tesz. Olyannyira, hogy lépéseket is foganatosítottam metálénekesi pályám elindítására. Természetesen se hangom, se tehetségem, de ismerem a kliséket és tudom az összes ideillő pózt. Az is valami. Szerintem igen jól fogok kinézni a színpadon. Legalábbis tudok szigorúan nézni. az elég. És tényleg nem halahtok meg úgy, hogy egyetemistaként nem volt metálzenekarom.
2008. augusztus 27., szerda
Vége
Nos, épp most ért véget egy másfél éves történet jelentéktelen kis életemben. Nem örülök neki. Nyilván nem. Nem tudtam elkerülni. Ezúttal nem is akartam. Igen, fájdalmat okoztam(okozok) ezzel a másiknak. Ezt el akartam kerülni. De ezt sem lehet. Ez bánt. Nagyon. A többit majd meglátjuk. Nem mintha most bármire is vágynék.
2008. augusztus 11., hétfő
And now something completely different...
Apámnál járván szülői házában megtaláltam gyerekkorom egyik meghatározó momentumát:
A '70es évek komlósi diszkó-kiskirályának matricája. Jópofa mi? Még mindig ott van a biztosítékszekrény ajtaján, mint tette azt amióta az eszemet tudom. Eléggé megörültem neki. És a lényeg: nem fakult ki a színe az elmúlt kb. 30évben. Pedig süti a nap folyamatosan, de nem hagy nyomot rajta. Ilyen az örök élet?
A '70es évek komlósi diszkó-kiskirályának matricája. Jópofa mi? Még mindig ott van a biztosítékszekrény ajtaján, mint tette azt amióta az eszemet tudom. Eléggé megörültem neki. És a lényeg: nem fakult ki a színe az elmúlt kb. 30évben. Pedig süti a nap folyamatosan, de nem hagy nyomot rajta. Ilyen az örök élet?A kocsmában mindenki kékszemű (?)
Voltam apámmal kocsmázni. Durva, hogy ez a hülye szokása baszott oda szeneslapáttal a család életének, én meg mentem vele sörözgetni. Közösségi élet rulez. Meg amúgy is, az ő élete már régóta nincs direkt befolyással a család töbi tagjának életére. Szóval mehet a játék.
Az a szórakoztató, hogy két év "gyűlöllek, nem beszélek veled" után újra tudok örülni neki. OK, még mindig egy felelőtlen, ordas fasznak tartom, de már tudom megfelelő távolságból szemlélni a dolgokat, hogy szelektálhassak az érzelmeim között. Ez mindenképpen pozitív. Ahol éppen tart az kevésbé, de ez most nem tartozik ide.
Szóval a kocsma. Tkp. mókás hely. Olyan arcok vannak, hogy folyton elő akartam kapni a fotómachine-t, de az hangulatrontás lett volna, így csak ritkán tettem meg :-).
Kocsma. Délelőtt. Vidám arcok, családias hangulat, mindenki ismer mindenkit. Minden kocsma ilyen. Ismerek egy párat. Eleget. Több mint eleget.
Szóval a kocsma. Tkp. mókás hely. Olyan arcok vannak, hogy folyton elő akartam kapni a fotómachine-t, de az hangulatrontás lett volna, így csak ritkán tettem meg :-).
Kocsma. Délelőtt. Vidám arcok, családias hangulat, mindenki ismer mindenkit. Minden kocsma ilyen. Ismerek egy párat. Eleget. Több mint eleget.
Ehhez viszont fenntartásokkal viszonyultam az elején. Mégis csak apám jár ide, mégis csak egy olyan hely ahol alkeszzá vált az idők folyamán. Most valahol megértem (na nem értem meg, csak...mindjárt írom). Szar hely, de az emberek baromi jó arcok voltak. Komolyan jót beszélgettem, pedig rettenet válogatós vagyok ha erről van szó. De ez csak egyszerűen jó volt. Semmi alakoskodás, semmi "kihúzom magam, hogy lássák" mentalitás nem volt az emberekben. És még csak nem is olyan "egyszerűek" amilyennek a "nem kocsmázó -kocsmázást elszenvedő" réteg szeretné őket bemutatni. Zárkózottak, egymás közt maradnak, de én egy 'törzstaggal" érkeztem :-). LOL.
De azért mégsem idill. Pontosan ez a gond. Nagy gond. Hamis idill. Ami kivesz a rendes, problémás világból. Fájdalmat csillapít, de legalább annyit hoz. Terápiásnak tűnik de mérgező. A világ ahonnan menekülnek is mérgező. Akkor merre az igazság?
Na az az ami nincs. Sehol sem. Erőterek vannak. A kocsma emberei nem vesznek tudomást arról a szimbiózisról, ami a kocsma és az azon kívüli világ között van. Magyarul valahogy meg kell termelni azt amit megiszunk. És akkor még szó sem volt családról, ami ebbe szükségszerűen belepusztul.
De néha kell. Ez tagadhatatlan. Csak megállni nehéz. Másik oldalról meg kibírni. Nehéz az élet (napi szükségszerű hatalmas közhelyünket olvashatták).
Na az az ami nincs. Sehol sem. Erőterek vannak. A kocsma emberei nem vesznek tudomást arról a szimbiózisról, ami a kocsma és az azon kívüli világ között van. Magyarul valahogy meg kell termelni azt amit megiszunk. És akkor még szó sem volt családról, ami ebbe szükségszerűen belepusztul.
De néha kell. Ez tagadhatatlan. Csak megállni nehéz. Másik oldalról meg kibírni. Nehéz az élet (napi szükségszerű hatalmas közhelyünket olvashatták).
És mindenkinek kék a szeme (ott és akkor az volt -véletlen).
Délelőtt
Délelőtt
DélutánNyaralásról megkésve
Nos, nem írtam régóta. Ennek oka is van. Próbáltam idevésni sorokat, de rájöttem, hogy hiányzik belőlen az a képesség, hogy elég homályosan írjak ide ahhoz, hogy senkinek ne essen bántódása, beleértve engem. De majd igyekszem.
Nyaralás. Rég megvolt, mondani nem sokat tudok róla, ott az érzés volt a fontos, nem pedig az agyalás. Valahol erről szól alapból ez az egész.
Képek vannak, eddig is voltak, csak nem volt időm/lusta voltam kicsit beléjük nyúlkodni. Most megtettem néhánnyal. A maradék meg homályba vész majd és megmarad nekem. Vagy az érintetteknek ha kérik.
Nyaralás. Rég megvolt, mondani nem sokat tudok róla, ott az érzés volt a fontos, nem pedig az agyalás. Valahol erről szól alapból ez az egész.
Képek vannak, eddig is voltak, csak nem volt időm/lusta voltam kicsit beléjük nyúlkodni. Most megtettem néhánnyal. A maradék meg homályba vész majd és megmarad nekem. Vagy az érintetteknek ha kérik.
Katica már rögtön az elején összebarátkozott a "helyi erőkkel". A labda a mienk, mielőtt lopással vádolná meg bárki is.
Ez amolyan diplomáciai fotó. Mint amikor a nagy, dicső Szovjet Unió vezetői találkoztak a gonosz imperialista vezetőkkel.
A kölyök anyukája. Muszáj idetenni, mert példaértékű. Igaz, a mellei már sajnos engednek a gravitáció és a gyerek támasztotta kihívásoknak, de azért fenékileg és lábilag (különösen az...ilyet 20évvel fiatalabbnál is extrém ritkán...komolyan) nagyon rendben van helyzet. Na meg az arca is gyönyörű. Csak az innen nem látszik.
A lovakat figyeljétek. Aki először meglátta, annak jár egy pont. Hozhat egy sört nekem.
Katica nagyon tudja ezeket a sejtelmes arcokat. Mindig a helyzethez illően. A második kép Dóri 400d-jével és Sigma 17-70mm f2.8-4.5 obijával van. És szinte semmi utómunka. A többinél vért izzadtam. Nekem is kell egy ilyen kombó.
Ez meg csak úgy odareppent rám.2008. augusztus 1., péntek
eszképizmus
A világtól való mindenféle menekülés egy remek gyűjtőfogalma. Valószínűleg egy kategóriaként maga alatt tudja a világtól való menekülés minden intézményes és kevésbé felismert formáját. Szenvedélybetegségek; alkohol, drog, cigaretta, játékszenvedély...reggeli kávé ami nélkül már nem megy a kötelező reggeli pottyantás se, de ide tartozik a reggeli pottyantás, mint egyfajta rituálé és amúgy egyébként mindenféle rituális tevékenység, kényszeredett gesztus, mozdulatsor...túl sok minden. Nehéz megmondani mi nem az. Talán csak érezni lehet. Valószínűleg a cselekvés intenciója és háttere az ami valamennyire egyértelműen eldöntheti.
Amerikai Minimalista Próza órán hallottam ezt a kis kifejezést. Azóta szerelem (köszönet érte nagybecsű Bocsor Péternek). Maga a kifejezés is minimalista. Egy szóban pontosan leírja az emberi lét egyik legérdekesebb összetevőjét; összetevője, mert állandóan ott van. Kinél kisebb, kinél nagyobb mértékben. Valamennyire és valamikor mindannyian menekülünk valami elől (legalábbis erősen szeretném azt hinni - megnyugtatna). Mindenki más módon - hinnénk, de nem. Vannak ennek a dolognak igencsak "intézményesült" formái. A szex, drogok, rokkenroll tengely mellett valahol ott van a nyaralás barátokkal dolog is.
Mint már említettem, nyaralni megyünk.
Amerikai Minimalista Próza órán hallottam ezt a kis kifejezést. Azóta szerelem (köszönet érte nagybecsű Bocsor Péternek). Maga a kifejezés is minimalista. Egy szóban pontosan leírja az emberi lét egyik legérdekesebb összetevőjét; összetevője, mert állandóan ott van. Kinél kisebb, kinél nagyobb mértékben. Valamennyire és valamikor mindannyian menekülünk valami elől (legalábbis erősen szeretném azt hinni - megnyugtatna). Mindenki más módon - hinnénk, de nem. Vannak ennek a dolognak igencsak "intézményesült" formái. A szex, drogok, rokkenroll tengely mellett valahol ott van a nyaralás barátokkal dolog is.
Mint már említettem, nyaralni megyünk.
nyaralunk
És igen, ohje! Olybá tűnik a hétvégére végre elhagyom kicsit a Tótkomlós-Szeged tengelyt. Kunfehértó a kívánt végcél, két enyhén bolond nőnemű egyeddel. Az egyik ráadásul menstruál. Akkor méginkább kiszámíthatatlanok. Nem mintha nem szoktam volna már meg őket.
Kikapcsolom asszem kissé az agyam, ami nem nehéz, mert napok óta nem működik. Rendesen legalábbis. Szerintem amúgy sem tette meg azt sosem, de ez nem tartozik ide. Mondjuk, hogy mi tartozik ide azt amúgy is csak én döntöm el. Valószínűleg ezért lesz blogolásom első jópár bejegyzése érthetetlen, öncélú, haszontalan (melyik blog hasznos? már ami nem ilyen kütyüzős) SZÓFOSÁS!
Lehet, hogy lenne értelme elgondolkozni azon, hogy pontosan miért is van értelme borzasztó mértékben termelni az elektronikus szöveg-szemetet. Mert igazából nagyrésze szemét. Miért is? Terápiás célból talán jó. De nem, mert titkon mindenki akar olvasókat, kommentelőket, feedback nélkül honnan tudod hol tart a terápia? Sehonnan. Az első olvasók következetesen a szűkebb mikrokörnyezet (ez is milyen szó már?), akiknek nem mondhat az ember bármit, következmények nélkül legalábbis nem. Akkor meg minek? Kommunikációs stratégia, retorika-fejlesztésnek? Az már a topon van amúgy is.
Érdekesek lehetnek a dolog materiális oldalai is: gépek, amikről blogolnak emberek, gépek amik tárolják és elérhetővé teszik ezeket...blabla (hamar beleuntam a felsorolásba)...sokmillió önkéntes-önkényes blogger, sok(millió) terabájtnyi adat, sokmillió megawatt elektromos energia. Ezt elő kell állítani, ami áldozatokkal jár. A környezet felé leginkább. Személyesen nem szeretem az über-zöld-mozgalmakat (borzasztó közhelyesek, még nálam is durvábban), az általában elterjedt zöld-kampánytól a hideg verejték ver ki, de belátható, hogy ez az egész blogolás dolog is pusztán egy a nyugati világ ostoba hóbortjai közül, ami természetesen nem a boldog felhasználónak jár a legnagyobb előnyökkel (már most elkezdődik akkor...azt hittem vissza tudom fogni a nem kissé balra hajló, leginkább hitevesztett anarchista világösszeesküvés ellen kiabálós nézeteim kicsordulását, de túl sok a szabad időm mostanában, ezért folyton kiszaladnak belőlem). Ez van. Az a gond, hogy én is ebbe a világképbe, kulturális közegbe szocializálódtam bele. Valószínűleg valahol mélyen a génjeimben hordozom az erős késztetést a haszontalan önpusztító (világ-önpusztító) idióta apróságok iránti rajongások felé (kütyümánia, az is van, de még mennyire...kicsordul majd az is).
Ha pediglen kultúrantropológus lennék (pedig az sem...kétballábas -kezes polihisztor maximum), akkor még nyilván örülnék is (nyilván ők örülnek is), hogy mennyi alapvetően szándékolatlan, önkéntelen, mindenféle intenció nélküli, spontán (amúgy ez mind ugyanazt jelenti...ez része a szófosási stratégiámnak) önfeljelentés érkezik a kultúra pillanatnyi állapotáról a világhálóra, szegény, lehet nem is tudja, hogy minden szívdobbanását hallani. És milyen gyorsan dobog...
Valahol fura dolog ez, valahol meg holt evidens. Gyártjuk a közhelyeket. Mindenki megírja a tutit. magáról, másról, minden másról. Önmagában mind haszontalan. De együtt egy tünet. Mind tünet. Már az is, hogy emberek egyáltalán blogolnak. Miért is teszik? Na, ezt nem fogom újrakezdeni.
Lehet gondolkodni. Bár nyilván nem-gondolkodni sokkal problémásabb. Próbáltátok már? Már azzal, hogy megpróbálod elszaladt az esély. Mint Douglas Adams-nél a repülés. Vesd magad a földre és hibázd el. Ez is egy jó nagy közhely.
Címet kellene váltanom. Szabadfogású Szófosó Közhelyblog. Az viszont nem mondana semmit semmiről. Ez sem mond.
Mindegy is.
Én csak nyaralni akartam menni.
Kikapcsolom asszem kissé az agyam, ami nem nehéz, mert napok óta nem működik. Rendesen legalábbis. Szerintem amúgy sem tette meg azt sosem, de ez nem tartozik ide. Mondjuk, hogy mi tartozik ide azt amúgy is csak én döntöm el. Valószínűleg ezért lesz blogolásom első jópár bejegyzése érthetetlen, öncélú, haszontalan (melyik blog hasznos? már ami nem ilyen kütyüzős) SZÓFOSÁS!
Lehet, hogy lenne értelme elgondolkozni azon, hogy pontosan miért is van értelme borzasztó mértékben termelni az elektronikus szöveg-szemetet. Mert igazából nagyrésze szemét. Miért is? Terápiás célból talán jó. De nem, mert titkon mindenki akar olvasókat, kommentelőket, feedback nélkül honnan tudod hol tart a terápia? Sehonnan. Az első olvasók következetesen a szűkebb mikrokörnyezet (ez is milyen szó már?), akiknek nem mondhat az ember bármit, következmények nélkül legalábbis nem. Akkor meg minek? Kommunikációs stratégia, retorika-fejlesztésnek? Az már a topon van amúgy is.
Érdekesek lehetnek a dolog materiális oldalai is: gépek, amikről blogolnak emberek, gépek amik tárolják és elérhetővé teszik ezeket...blabla (hamar beleuntam a felsorolásba)...sokmillió önkéntes-önkényes blogger, sok(millió) terabájtnyi adat, sokmillió megawatt elektromos energia. Ezt elő kell állítani, ami áldozatokkal jár. A környezet felé leginkább. Személyesen nem szeretem az über-zöld-mozgalmakat (borzasztó közhelyesek, még nálam is durvábban), az általában elterjedt zöld-kampánytól a hideg verejték ver ki, de belátható, hogy ez az egész blogolás dolog is pusztán egy a nyugati világ ostoba hóbortjai közül, ami természetesen nem a boldog felhasználónak jár a legnagyobb előnyökkel (már most elkezdődik akkor...azt hittem vissza tudom fogni a nem kissé balra hajló, leginkább hitevesztett anarchista világösszeesküvés ellen kiabálós nézeteim kicsordulását, de túl sok a szabad időm mostanában, ezért folyton kiszaladnak belőlem). Ez van. Az a gond, hogy én is ebbe a világképbe, kulturális közegbe szocializálódtam bele. Valószínűleg valahol mélyen a génjeimben hordozom az erős késztetést a haszontalan önpusztító (világ-önpusztító) idióta apróságok iránti rajongások felé (kütyümánia, az is van, de még mennyire...kicsordul majd az is).
Ha pediglen kultúrantropológus lennék (pedig az sem...kétballábas -kezes polihisztor maximum), akkor még nyilván örülnék is (nyilván ők örülnek is), hogy mennyi alapvetően szándékolatlan, önkéntelen, mindenféle intenció nélküli, spontán (amúgy ez mind ugyanazt jelenti...ez része a szófosási stratégiámnak) önfeljelentés érkezik a kultúra pillanatnyi állapotáról a világhálóra, szegény, lehet nem is tudja, hogy minden szívdobbanását hallani. És milyen gyorsan dobog...
Valahol fura dolog ez, valahol meg holt evidens. Gyártjuk a közhelyeket. Mindenki megírja a tutit. magáról, másról, minden másról. Önmagában mind haszontalan. De együtt egy tünet. Mind tünet. Már az is, hogy emberek egyáltalán blogolnak. Miért is teszik? Na, ezt nem fogom újrakezdeni.
Lehet gondolkodni. Bár nyilván nem-gondolkodni sokkal problémásabb. Próbáltátok már? Már azzal, hogy megpróbálod elszaladt az esély. Mint Douglas Adams-nél a repülés. Vesd magad a földre és hibázd el. Ez is egy jó nagy közhely.
Címet kellene váltanom. Szabadfogású Szófosó Közhelyblog. Az viszont nem mondana semmit semmiről. Ez sem mond.
Mindegy is.
Én csak nyaralni akartam menni.
Bemutatkozó
Parkolópályán. Te, aki olvasod, 10 percig. Én aki élem, kitudja meddig. Nem, ez nem egy depressziós manifesztó, vagy emo-kultúr alapvetés. Nem jelent rosszat. Parkolópálya aközt ahonnan indultam és ahová szeretnék eljutni. De nem fogok egyhamar, ha egyáltalán. Ezért nem autópálya. Kényszer-bölcsészként egyelőre ennyi. Egyetem után talán mehet a címváltás.
Hogy mi lesz itt? Azt sem tudja senki. Közhelyek talán, kísérlet közhelyek elkerülésére biztos...ez pediglen az első közhely itt. Leginkább közhelyek lesznek itt, azt bizonyítandó mennyire nem lehet újat mondani. Ez is egy közülük. Lesznek még sokan. Győzzétek kivárni.
Egyébként se olvassa soha senki a legelső bejegyzéseket.
Hogy mi lesz itt? Azt sem tudja senki. Közhelyek talán, kísérlet közhelyek elkerülésére biztos...ez pediglen az első közhely itt. Leginkább közhelyek lesznek itt, azt bizonyítandó mennyire nem lehet újat mondani. Ez is egy közülük. Lesznek még sokan. Győzzétek kivárni.
Egyébként se olvassa soha senki a legelső bejegyzéseket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
