Nos, az előző bejegyzés csak félbemaradt. Olybá tűnik véglegesen. Ez már egy teljesen más:
Aludni próbálok, de nem megy. próbálok olvasgatni, de a szemem nem fogja a betűket. Próbálkozok régi magazinokkal (Bikemag - kerékpárosmagazin), gondolom a képek még nem akasztanak meg. De az meg vacak gondolatokat ébreszt. Tárgyak. Emberek írnak tárgyakról. Mintha fontos lenne. Ez ilyen fasza, az olyan fasza, itt 10gramm mínusz ott 25plusz. Na ez most pont nem tud érdekelni. Nem is értem. Én a nagy "kütyümán". Ez van. Beszoptam. Idegesítenek inkább. De baromira. Csak az időmet fecsérlem velük ahelyett, hogy csinálnék valami tényleg értelmeset (komolyan vannak ötleteim erre is).
Jó persze, most a másik véglet van, most épp "ember-függő" lettem, ami persze nem jelent többet néhány valóban igazán kedves egyednél, de azok annál inkább jelen vannak. Közben persze én veszek el valahol. Nyilván könnyebb másokkal foglalkozni, mint alkalomadtán magammal. Ezért is nem tudok elaludni egyedül. Nem tudok mit kezdeni a saját agyszüleményemmel. Elvesztettem a fonalat kissé magammal, mintha nem is ismerném annyira. De most komolyan. Hogyan is tehetném, túl sok a viszonyítás, kevés az igazi önismeret. Ha ez ilyen, akkor én olyan vagyok, blablabla. Persze ez sem igaz teljesen, de könnyebb sarkítani.
Irodalmat se esik jól olvasni. Visszavezet magamhoz. Olyan hibáimhoz, amikről természetesen pontosan tudok és érzem, hogy nem várhatok tovább a kijavításukkal. De akkor is nehéz elkezdeni. Mik is ezek a hibák...majd pont itt fogom felsorolni...nyilván nem. Hogy változik-e valami a jövőben? Biztosan semmi olyasmi, amit rajtam kívül bárki is érezhetne. Ha történik is valami, az úgyis megbújik majd a rendes hosszabb távú hangulatingadozások és személyiségfejlődés apró folyamatos jelei közt. De nekem attól még nagy küzdelem lesz. Akkora, amekkora eddig csak egyszer volt az életemben. Utána talán majd kezdem elhinni, hogy jó ember vagyok. Magam számára is.
Más. Új Murcof lemez. Rászántam magam végre, hogy valahonnan levadászom. Nem is olyan sok kutakodás árán meg is lett a link, amit nem teszek itt közzé, mert senkit nem akrok egy kis kutakodástól eltántorítani. Meg nem is ajánlom annyira komolyan a lemezt.
Csalódás. Imádom Murcofot, elfogult vagyok, beveszek mindent, ami felőle jön, de ez nem elég nagy durranás. Elhagyjuk az elektronikát egy kis komolykodásért? Legyen. A Cosmos-nál bejött. De itt nem működik. A komolysága ami elektronikus zenészként kiemelte a többi közül komolyzenészként maximum középszerű. Jó jó, de semmi extra. Sajnálom. És ez sok hallgatásra sem változik (most megy le vagy hatodjára). Jó lemez, fogom is hallgatni rendesen sokat, de nem ez lesz a kedvencem. Többet vártam egyszerűen. Vártam, hogy lenyűgözzenek. Nem sikerült.
Most pedig alvás, ha beszarok akkor is, mert holnap kínzodda lesz, ami kialvatlanul káros az egészségre.
Aludni próbálok, de nem megy. próbálok olvasgatni, de a szemem nem fogja a betűket. Próbálkozok régi magazinokkal (Bikemag - kerékpárosmagazin), gondolom a képek még nem akasztanak meg. De az meg vacak gondolatokat ébreszt. Tárgyak. Emberek írnak tárgyakról. Mintha fontos lenne. Ez ilyen fasza, az olyan fasza, itt 10gramm mínusz ott 25plusz. Na ez most pont nem tud érdekelni. Nem is értem. Én a nagy "kütyümán". Ez van. Beszoptam. Idegesítenek inkább. De baromira. Csak az időmet fecsérlem velük ahelyett, hogy csinálnék valami tényleg értelmeset (komolyan vannak ötleteim erre is).
Jó persze, most a másik véglet van, most épp "ember-függő" lettem, ami persze nem jelent többet néhány valóban igazán kedves egyednél, de azok annál inkább jelen vannak. Közben persze én veszek el valahol. Nyilván könnyebb másokkal foglalkozni, mint alkalomadtán magammal. Ezért is nem tudok elaludni egyedül. Nem tudok mit kezdeni a saját agyszüleményemmel. Elvesztettem a fonalat kissé magammal, mintha nem is ismerném annyira. De most komolyan. Hogyan is tehetném, túl sok a viszonyítás, kevés az igazi önismeret. Ha ez ilyen, akkor én olyan vagyok, blablabla. Persze ez sem igaz teljesen, de könnyebb sarkítani.
Irodalmat se esik jól olvasni. Visszavezet magamhoz. Olyan hibáimhoz, amikről természetesen pontosan tudok és érzem, hogy nem várhatok tovább a kijavításukkal. De akkor is nehéz elkezdeni. Mik is ezek a hibák...majd pont itt fogom felsorolni...nyilván nem. Hogy változik-e valami a jövőben? Biztosan semmi olyasmi, amit rajtam kívül bárki is érezhetne. Ha történik is valami, az úgyis megbújik majd a rendes hosszabb távú hangulatingadozások és személyiségfejlődés apró folyamatos jelei közt. De nekem attól még nagy küzdelem lesz. Akkora, amekkora eddig csak egyszer volt az életemben. Utána talán majd kezdem elhinni, hogy jó ember vagyok. Magam számára is.
Más. Új Murcof lemez. Rászántam magam végre, hogy valahonnan levadászom. Nem is olyan sok kutakodás árán meg is lett a link, amit nem teszek itt közzé, mert senkit nem akrok egy kis kutakodástól eltántorítani. Meg nem is ajánlom annyira komolyan a lemezt.
Csalódás. Imádom Murcofot, elfogult vagyok, beveszek mindent, ami felőle jön, de ez nem elég nagy durranás. Elhagyjuk az elektronikát egy kis komolykodásért? Legyen. A Cosmos-nál bejött. De itt nem működik. A komolysága ami elektronikus zenészként kiemelte a többi közül komolyzenészként maximum középszerű. Jó jó, de semmi extra. Sajnálom. És ez sok hallgatásra sem változik (most megy le vagy hatodjára). Jó lemez, fogom is hallgatni rendesen sokat, de nem ez lesz a kedvencem. Többet vártam egyszerűen. Vártam, hogy lenyűgözzenek. Nem sikerült.
Most pedig alvás, ha beszarok akkor is, mert holnap kínzodda lesz, ami kialvatlanul káros az egészségre.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése