Na, akkor most én is puffogok kicsit a magyar oktatási helyzetről, mint teszi azt minden második értelmes és kevésbé értelmes ember ebben az országban. Nyilván találhattam volna jobb témákat is, de kint depressziós idő van, fejemben meg ehhez méltóan nem tobzódnak sokkal értelmesebb gondolatok. Ehhez még hozzáadódnak friss, közvetlen tapasztalataim is.
Mert vannak olyanok. Kezdve azzal, hogy nagy vidáman felvettem a rettegett Proficiency Practice órát. Thomas Williamsnél. Így már nem is annyira rettegett. A fószerről tudni kell, hogy amerikai és halálosan jó fej. És egy teljesen más világ, mint amit itt Magyarországon megszokhattunk. Hihetetlen kontraszt. Ő nem bosszankodik a buta diákokon, a tényleg meglévő masszív nem-tudáson, ő inkább beleveti magát nagy hévvel, hogy megoldja a problémákat. Tudja, hogy az a dolga, a hivatása. A kapott anyaggal kell dolgoznia, azért kapja a fizetését és ezért a legjobbat hozza ki magából. Az ember ílyen környezetben azért sokkal nyugostabban vág neki a dolgoknak. És például nem hittam, hogy lehet egy ilyen nyelvtanos órát élvezni, de lehet. Nagyon is lehet.
És itt ütközik ki a különbség. Eléggé erőteljesen. Valahogy az embernek az az érzése van, hogy odaát, tőlünk sokkal nyugatabbra rátaláltak valamire, míg mi ültünk a langyos húgyban. Ez az ember is egy remekül működő oktatási rendszer eredményeként ilyen amilyen. Hogy mi folyamatosan hencegünk, hogy a mi diákjaink rettenetesen sok tudást képesek magukba gyűrni már egészen alsó tgozatokban is, hogy óriási a tudás skálája, amit iskoláink tanulóikba plántálnak, hogy mi még ebben a rendesen globalizálódó világképben is megőriztünk valamit az "emberarcú szocializmus" legszebb vívmányaiból (ezt nem hirdetjük ugyan, de mégis, oktatási rendszerünk mintha nem akarna szemléletet váltani)...piha. Lemaradtunk. Masszívan le. Nem vagyunk képesek lépést tartani semmilyen szinten a világ élvonalával. És nem is csak lépést tartanunk kéne, hanem felzárkóznunk. De az így nem fog menni.
Miért nem? Nem tudom. Pontosan nem, azt majd megmondják szakembereink (bruhaha), de meggyőződésem, hogy az oktatási rendszer és a társadalom a lehető legbutább szimbiózisban élnek. Együtt egy kígyó, ami a saját farkába harap. A társadalom ugye, rengeteg korlátolt ember, megkérdőjelezhető értelmű értelmiség (árpádsávosok mögött vonuló prominens városatyák...ilyen is volt néhány éve, akkor röhögtem, most visszagondolva sírok). Mindezt nagyon könnyű lenne az oktatási rendszer számlájára írni. Tegyük is meg. De közben ne feledjük el, hogy az emberek akiknek felül kéne ezen emelkedni, azok a kedves tanárok, nos ők is a társadalom tagjai. És ha esetleg van is bennük megfelelő tartás, hivatástudat, éleslátás...minden ami ahhoz kell, hogy megfelelő kritikai távlattal legyenek képesek beavatkozni a dolgokba, akkor is szembetalálkoznak az őket körülölelő közeg gyakorlati vonatkozásaival. Nekik is el kell menniük néha boltba, valahol lakniuk kell, jattolni időnként az államnak, stb. Meg kell élniük. Nem megyek itt most bele mindenféle demagóg szövegekbe, nem innen akarom megfogni a dolgot. Egyszerűen érzékeltetni akarom, hohy ők sem menekülhetnek a hétköznapi élet vonatkozásaitól, amibe benne foglaltatik ebben az országban egy sajátosan nyomorult közhangulat. Szegény tanár felteheti az életét arra, hogy ez rajta keresztül ne szivárogjon visszafele az osztályterembe. Ha nagyon jó tanár, akkor menni fog neki. Ő valószínűleg belerokkan, de menni fog. És akkor feláldozta az életét. Mert másra nem marad ideje, energiája. Ez így heroikus.
De miből gondoljuk, hogy minden tanár ilyen?! Heroikus. Mi van a rossz tanárokkal? Mert vannak olyanok is. Meg középszerűek. Minden bizonnyal sokkal többen. Ez így már nem heroikus, hanem tragikus. Kívülről tragikomikus. Mert mit tesz a rossz tanár? Azon kívül persze, hogy nem képes leadni azt a tananyagot, ami elő van irányozva (ez itt a kisebbik gond, ez később pótolható)? Visszaszivárogtatja a tanterembe mindazt, ami kint ráragadt. Megmérgezi a gyerekeket/tanulókat. Olyan károsodásokat okoz fejlődésük legfontosabb szakaszában, ami később már nem sok esélyük lesz kiheverni. Mire felnőnek pontosan olyanok lesznek, mint a legtöbb ember kint az utcán. Itt harap a farkába az a kígyó. De ezt mindenki tudja jó eséllyel.
Akkor meg minek papolok róla, főleg egy olyan helyen, ahol senki nem olvassa. Nem tudom. kicsit puffogni akartam. Kieresztetni a gőzt. Mert ki kell. És még be sem fejeztem, így is sok lett. Az igazi következtetéseket vonja le mindenki maga, én nem folytatom itt.
A végére maradjon egy jó tanács: Ne csak nézzetek, lássatok is! Legalább néhányszor. Szükség lenne rá.
Mert vannak olyanok. Kezdve azzal, hogy nagy vidáman felvettem a rettegett Proficiency Practice órát. Thomas Williamsnél. Így már nem is annyira rettegett. A fószerről tudni kell, hogy amerikai és halálosan jó fej. És egy teljesen más világ, mint amit itt Magyarországon megszokhattunk. Hihetetlen kontraszt. Ő nem bosszankodik a buta diákokon, a tényleg meglévő masszív nem-tudáson, ő inkább beleveti magát nagy hévvel, hogy megoldja a problémákat. Tudja, hogy az a dolga, a hivatása. A kapott anyaggal kell dolgoznia, azért kapja a fizetését és ezért a legjobbat hozza ki magából. Az ember ílyen környezetben azért sokkal nyugostabban vág neki a dolgoknak. És például nem hittam, hogy lehet egy ilyen nyelvtanos órát élvezni, de lehet. Nagyon is lehet.
És itt ütközik ki a különbség. Eléggé erőteljesen. Valahogy az embernek az az érzése van, hogy odaát, tőlünk sokkal nyugatabbra rátaláltak valamire, míg mi ültünk a langyos húgyban. Ez az ember is egy remekül működő oktatási rendszer eredményeként ilyen amilyen. Hogy mi folyamatosan hencegünk, hogy a mi diákjaink rettenetesen sok tudást képesek magukba gyűrni már egészen alsó tgozatokban is, hogy óriási a tudás skálája, amit iskoláink tanulóikba plántálnak, hogy mi még ebben a rendesen globalizálódó világképben is megőriztünk valamit az "emberarcú szocializmus" legszebb vívmányaiból (ezt nem hirdetjük ugyan, de mégis, oktatási rendszerünk mintha nem akarna szemléletet váltani)...piha. Lemaradtunk. Masszívan le. Nem vagyunk képesek lépést tartani semmilyen szinten a világ élvonalával. És nem is csak lépést tartanunk kéne, hanem felzárkóznunk. De az így nem fog menni.
Miért nem? Nem tudom. Pontosan nem, azt majd megmondják szakembereink (bruhaha), de meggyőződésem, hogy az oktatási rendszer és a társadalom a lehető legbutább szimbiózisban élnek. Együtt egy kígyó, ami a saját farkába harap. A társadalom ugye, rengeteg korlátolt ember, megkérdőjelezhető értelmű értelmiség (árpádsávosok mögött vonuló prominens városatyák...ilyen is volt néhány éve, akkor röhögtem, most visszagondolva sírok). Mindezt nagyon könnyű lenne az oktatási rendszer számlájára írni. Tegyük is meg. De közben ne feledjük el, hogy az emberek akiknek felül kéne ezen emelkedni, azok a kedves tanárok, nos ők is a társadalom tagjai. És ha esetleg van is bennük megfelelő tartás, hivatástudat, éleslátás...minden ami ahhoz kell, hogy megfelelő kritikai távlattal legyenek képesek beavatkozni a dolgokba, akkor is szembetalálkoznak az őket körülölelő közeg gyakorlati vonatkozásaival. Nekik is el kell menniük néha boltba, valahol lakniuk kell, jattolni időnként az államnak, stb. Meg kell élniük. Nem megyek itt most bele mindenféle demagóg szövegekbe, nem innen akarom megfogni a dolgot. Egyszerűen érzékeltetni akarom, hohy ők sem menekülhetnek a hétköznapi élet vonatkozásaitól, amibe benne foglaltatik ebben az országban egy sajátosan nyomorult közhangulat. Szegény tanár felteheti az életét arra, hogy ez rajta keresztül ne szivárogjon visszafele az osztályterembe. Ha nagyon jó tanár, akkor menni fog neki. Ő valószínűleg belerokkan, de menni fog. És akkor feláldozta az életét. Mert másra nem marad ideje, energiája. Ez így heroikus.
De miből gondoljuk, hogy minden tanár ilyen?! Heroikus. Mi van a rossz tanárokkal? Mert vannak olyanok is. Meg középszerűek. Minden bizonnyal sokkal többen. Ez így már nem heroikus, hanem tragikus. Kívülről tragikomikus. Mert mit tesz a rossz tanár? Azon kívül persze, hogy nem képes leadni azt a tananyagot, ami elő van irányozva (ez itt a kisebbik gond, ez később pótolható)? Visszaszivárogtatja a tanterembe mindazt, ami kint ráragadt. Megmérgezi a gyerekeket/tanulókat. Olyan károsodásokat okoz fejlődésük legfontosabb szakaszában, ami később már nem sok esélyük lesz kiheverni. Mire felnőnek pontosan olyanok lesznek, mint a legtöbb ember kint az utcán. Itt harap a farkába az a kígyó. De ezt mindenki tudja jó eséllyel.
Akkor meg minek papolok róla, főleg egy olyan helyen, ahol senki nem olvassa. Nem tudom. kicsit puffogni akartam. Kieresztetni a gőzt. Mert ki kell. És még be sem fejeztem, így is sok lett. Az igazi következtetéseket vonja le mindenki maga, én nem folytatom itt.
A végére maradjon egy jó tanács: Ne csak nézzetek, lássatok is! Legalább néhányszor. Szükség lenne rá.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése