Blogolgatunk

Szóval, itten most megint arról van szó, hogy miért is blogolunk. Folyamatosan kell magamnak bizonygatnom, hogy esetemben ennek az egésznek bármi értelme van holmi látens kütyüimádaton felül is. És nem teljesen tudom magammal ezt elhitetni. Blogolok, mert igenis tetszik a mai technicizált, IT centrikus világkép, meg úgy általában az internek minden vívmányával. És természetesen én is részese akarok lenni az egész gyönyörűséges webkettőnek (videóval itt). Nyomot akarok hagyni, mégha mégoly semmirevaló, észrevehetetlen, immateriális és rövidéletű (?) is az a nyom. Ennyi. Szórakozás. Nem több.
Gondoltam rá, hogy megalapozom némi hasznossági érvekkel is a dolgot, de az nem igazán megy. Jó, persze, kellenek az impulzusok, hogy az ember írhasson dolgokról, azokat meg be is kell szerezni valahonnan, de most is épp a semmiről írok, emihez sehogyan sem kellett megerőltetni magam. Nem gyűjtöttem anyagot, nem olvastam vagy láttam semmit, nem tettem semmit annak érdekében, hogy kiemeljem ezt a blogot a közönséges webszemét-áradatból.
Nyilvánvaló persze, hogy lényegileg nem is adtam hozzá semmit ahhoz a bizonyos áradathoz, nem vettem el talán senkitől semmit (magamtól időt), hogy ide most írhassak, de ez akkor sem sok.
Igazából útkeresés zajlik. Rá kellene jönnöm miről érdemes és miről tudok írni. Ez van. Nem akarok zenéről, technikáról...sok szarról írni. Megteszik mások, persze többnyire meglehetősen silány módon. Nem akarok közéjük tartozni. Majd írok akkor, olyan dolgokról, amikor és amiben tudok olyat letenni az asztalra, amiről majd én is elmondanám, hogy "na igen, ez még engem is érdekel és el is olvasnám".
Addig se pihenek, ilyen mindenféle "miértelmeennekadolognak" jellegű írásokat, meg nagy világfájdalmakat azért időnként megjelentetek, de semmi extrát. Marad a tetszhalott üzemmód, maradok még én magam magamnak egy kicsit. Az is valami. Legfeljebb nem kell elolvasni.
Kommenteket meg nem igazán kérek. Ha valaki kicsit is bárgyú, közhelyes, semmitmondó, esetleg unalmas módon megtenné, azt rögvest vadul legyújtom. Az én szokásos modoromban. Nem lesz pardon.