Pozitív szemlélet

Pozitív szemlélet az van. Ritka az ilyen nálam az évnek ebben a szakában, de mindenesetre van. Igazából jól alakulnak a dolgok. Mármint minden ami hivatalosan nem fontos. Továbbra is ultraszociális vagyok, ami valahol jó, másutt meg nem. Fotózásban ráéreztem egy-két dologra, amire mindig szerettem volna. Igazából semmi komoly, de jól esik. Közben meg persze tudom, hogy az enyém az egyetlen színhelyes monitor a világon, tehát mindenki másként látja a képeimet, de ez sem nagy gáz. Valahogy kibírom.
Írtam zenekritikát is, meg is jelent egy internetes site-on, persze egy cimbora site-ja, de ez nem számít. Holnap megyek buliról tudósítani, mintegy koncertbeszámoló, ha koncert lenne, de nem az, hanem minimál party. Mintha értenék hozzá, pedig nem. De hát errefelé nem is a hozzáértéséért becsülik meg az embert :D. Ezen lehet inkább sírni kellene persze.

És itt félbeszakítottak. Megérkezett Dóri.

Meg Nóri is. Meg el is felejtettem. Majd folytatom. Egyszer. Ha.

Buliképek

Nos, ahogy ígértem ímhol vannak a képek a nemrég megtörtént eredetileg "papokéskurváknak" indult buliból. Mindenki örömére. Nem nyúlkáltam bele egyik képbe sem, ezért szar mind. Talán a funkciónak megfelel. Várjuk Dóri képeit ugyanerről válaszképpen. Hátha azok jobbak.

Jajj

Néha szeretném nagyon nem kedvelni Uj Pétert, de ezek után nehéz...

Napi sajtó

Na, a mai nap is jól kezdődik; szokásos reggeli (második) kávé melletti TotalCar olvasgatás, szokásosan majdnem semmi érdekes, rutinolvasás. Aztán ez itt. Na mondom, ez a nem semmi. Nem is írom ide mi. de érdemes elolvasni mindenféle gépjármű-irányú érdeklődéstől függetlenül. Vannak még jó emberek, magas pozíciókban is. Csak valszeg nem pont itt. Lehet ott sem, csak ez az egy. Mindenesetre érdekes. Nem több.

Buli van!

Csak éppen nem nekem. Tegnapi enyhe lefolyású deja vu: zsengék (copyright B. Z.) patryznak. Na ez még nem is lenne gond mondjuk, legalább kilépnek laza hétköznapi tetszhalottságukból. De valahogy mindig úgy sikerül összehozniuk, hogy keresztülhúzzák komoly elhatározásaimat egy kellemes, világmegváltó korán lefekvés irányába. Aztán marad az álmosság.
Mert ugye olyan nincs, hogy szólunk előtte időben, hogy aki nem feltétlen bírja az keressen óvó(alvó)helyet. Nem, olyat ők nem tesznek. "nem hallotál felőlünk napok óta? Túlságosan is csendben vagyunk, már-már elhinnéd, hogy tied itt a tér? Nagy büdös lófaszt Ecsém, most megtanulod milyen is tínédzserekkel lakni!" Hát, nem feltétlenül lélekemelő. Amikor lehetne zajoskodni, akkor kuss van. Azon kevés alkalmakkor, amikor tényleg engem is zavar a zaj (ilyen ritkán van, félelmetes a tolerancia-küszöböm, cserébe rendesen zajos vagyok én is), akkor bezzeg megmutatják merre lakozik a magyaro(c)k istene. Hát nem az égben az biztos.
És basszus, ez van, kialvatlanul még a reggeli szarás se megy olyan pengén, az atomerős kávé ellenére sem. Botrány. Nem is beszélve a csodás Feminist Media Studies című nagybecsű tudományos munka komoly kritikai befogadására indított mindenféle hadműveletekről.
Nem jó ez így. Ez megint egy fájdalmas nap lesz. És még a Kedves is dolgozik estig, hullafáradt lesz (mondjuk ez legalább tökéletes szinkront fog kihozni), kissé nyűgös, főleg ha már reggel ilyen agyrohasztásokkal sokkol. Egy szó mint száz, új életem első napja már rögtön a kezdetek kezdetén öles akadályokba ütközik.
Ellenben soha nem látott post-bőséget produkálok ezen a nyamvadt oldalon, a végére már úgy fogunk kinézni, mint egy tisztességes blog, amin látszik is, hogy foglalkoznak vele. Nemsokára talán megint átdizájnolom valahogy. Legalább azzal is időt tudok elvenni a tanulástól. Nehogy már annyira eluralja a kis életemet. És érzem majd, hogy megint léptem egy fontosat kívánt jövőm irányába. Már így is elképzelhetetlen közelségekbe került az evilági megváltás. Vannak ilyen szerencsés emberek. Ámen.

Szerda

És egy újabb gyöngyszem. Uj Péter hosszú évek óta zsibbasztja a Népszabi olvasók agyát szerdai agyrémeivel, amik voltak jók is. Mostanában leginkább nem. Kinek kell állandó lehúzás-torta (azért el szoktam olvasni, mondhatni rutinosan), a gyakran céltalan és értelmetlenül levegőben lógó, leginkább pusztán hangzatos fikázás?! Időnként azért egy-egy pillanatra elkapja a fonalat. Mint például ma is. Jó jó, tudom, az MDF-et kigúnyolni túlságosan magas labda, de ez nagyon szépen hangzik és messze túlnyúlik azon az egy szerencsétlen pártszerű izén:

"A válság egy kicsit meglepte a lendületben lévő MDF-eseket, mert ez az Almássy-dolog bírta volna még a toplistán egy-két hónapig, ha nem dől be a fél világ, de egy-két nap alatt sikerült fölvenniük a tempót, és olyan viccel meglepni a hazai közönséget, ami újra a slágerlisták élére katapultálta ezt a szupertehetséges csapatot. Bevetették a magyar politikai élet hímnemű Paris Hiltonját és Bíró Icáját (2 in 1), Lengyel Zoltán képviselőt, aki már majdnem aláírt egy tizenöt éves szerződést a Playboyhoz, amikor lecsaptak rá az MDF-esek. Lengyel beült a frakcióba, aminél már csak az lett volna nagyobb tréfa, ha az MDF-nek sikerül aláíratnia minden képviselővel egy nyilatkozatot, hogy "Igen, jól tetszenek látni, cinikus, korrupt, perverz idióták vagyunk, akik havi másfél milla fixért és egy neogótikus kupoláért a Hősök terén délelőtt tizenegykor becstelenítjük meg bármelyik közeli hozzátartozónkat"."

Ez innen vagyon idézve. Tessék csemegézni. Jó ez. Valahol. Valamire. Biztos.

Mi lesz így a dolgokkal...

Lanyha koraesti tudathasadás van itten kérem. Szarul vagyok egy kissé. Vannak a dolgok, amiket szeretnék és kellene is megtennem. Vannak azok, amikhez semmi kedvem és még csak nem is hasznosak, sőt. És mégis azokkal baszkódok. Mint ez a blogírás, vagy mi. Szar ez így. Ebből márpedig semmi jó nem sül így ki. De nem ám! És mindezt hanyadjára.
De legalább Obama lett az elnök. Mondhatni fölényesen. Jó ez nekünk, egyáltalán kinek jó ez...na erre mondjuk kíváncsi leszek. Az antikrisztus biztos nem ő. Az a hely már foglalt. Épp a Google tölti be. Ha eltűnik ez a post, akkor már semmi kétség nem férhet hozzá.
Sokat gondolkoztam ma, hogy megmaradt kevéske pénzemet mire költsem. Sok a dolog kevés a pénz. Mint mindig. De lassan komolyan elő kellene húznom pénzt mindenféle kemikáliákra fotóelőhíváshoz. Mert az se halad sehova, mindenféle erre szakosodott emberkék meg drágán munkáznak. A világ pénze nem elég vizuális-hulladék gyártásra (ezt amúgy hogy írnátok le helyesen?).
Más. Szétcsúszott a napirendem. Nem tudok felkelni korán, este mégis rettenet fáradt vagyok. Szar ez is. Ezzel is valamit tenni kell. Mert ez se vezet semmi jóra.
Szóval felhők vannak itt fölöttem. Sokan, sötéten. Nem tetszik ez. Nagyon nem. De küzdünk. És írunk ide többet, mert azzal is elhisszük, hogy valamit cselekedtünk. Ennyi erővel a faszomat is verhetném.