2008. augusztus 1., péntek

eszképizmus

A világtól való mindenféle menekülés egy remek gyűjtőfogalma. Valószínűleg egy kategóriaként maga alatt tudja a világtól való menekülés minden intézményes és kevésbé felismert formáját. Szenvedélybetegségek; alkohol, drog, cigaretta, játékszenvedély...reggeli kávé ami nélkül már nem megy a kötelező reggeli pottyantás se, de ide tartozik a reggeli pottyantás, mint egyfajta rituálé és amúgy egyébként mindenféle rituális tevékenység, kényszeredett gesztus, mozdulatsor...túl sok minden. Nehéz megmondani mi nem az. Talán csak érezni lehet. Valószínűleg a cselekvés intenciója és háttere az ami valamennyire egyértelműen eldöntheti.
Amerikai Minimalista Próza órán hallottam ezt a kis kifejezést. Azóta szerelem (köszönet érte nagybecsű Bocsor Péternek). Maga a kifejezés is minimalista. Egy szóban pontosan leírja az emberi lét egyik legérdekesebb összetevőjét; összetevője, mert állandóan ott van. Kinél kisebb, kinél nagyobb mértékben. Valamennyire és valamikor mindannyian menekülünk valami elől (legalábbis erősen szeretném azt hinni - megnyugtatna). Mindenki más módon - hinnénk, de nem. Vannak ennek a dolognak igencsak "intézményesült" formái. A szex, drogok, rokkenroll tengely mellett valahol ott van a nyaralás barátokkal dolog is.
Mint már említettem, nyaralni megyünk.

Nincsenek megjegyzések: