Nagy nyomorunkban (után) útnak inuódultunk, helyi erő dolgozni, turisták szabadon. Kis sörözgetés, fasza...mennyünk haza együnk angol kóbászt, nézzünk közbe Iniana Jonest, mennyünk, folytassuk a sörözést. Így szóla a terv. Aztán ajtóhoz érve...három zár, két kulcs. Sehogy nem jó ez. Ki vagyunk zárva. Munkásunk messze, kikapcsolt telefonnal. Tövig szoptuk. Még négy óra míg hazaér. Vissza sörözni. De ugye éhesek is vagyunk. Kajálda keres. Tíz fontért jóllaktunk Tájéknál. Vissza sörözőbe. Álmosak vagyunk, szomjasak már nem...popkvíz megy. Uncsi, helyiek értékelik. Mi nem. Lassan telik az idő, szenvedés van. Álmossággal. Kávéivás. Nem vesz el sok időt. Eleget pláne nem. Mindegy, lassan eltelik. Irány haza, házinéni lassan csak visszatér munkából. Korábban is mint gondolnánk...és kiderül, hogy a kulcsunk nyit két zárat is. Nem is voltunk kizárva. Pfff.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Tipikus :), Csodálkoztam volna ha semmi ilyesmi nem történik veletek :)
Azért valahol, vártam, hogy tényleg ez lesz a sztori vége, aztán azt hittem, hogy mégsem és mégis... Mit mondjak? Azon kívül, hogy kb. agysorvadásom lett volna mikor ez kiderül, tuti az épen maradt részt elittam volna és szétröhögöm magam :D
Megjegyzés küldése