Tegnap este enyhe sörözgetés új ismerőseinkkel egy eléggé fasza helyen. Egy kis utca macskakővel, körbe pubok, sok ember. Egyik helyen egy középszerű blues banda nyomja, az énekes azt hszi ő maga Tom Waits, de nagyon nem jön össze neki. Se a hang se a mozgás. Gyász. Mindegy, úgyis kint ülünk.
Telik az idő rendesen, hangulat van, remek beszélgetések, stb. Aztán odajön egy csöves, a sokadik az este folyamán. De ő nem kéreget, beszélgetni akar kicsit, illetve beszélni. Természetesen ittas ő is, de nem feltűnően.
Gyönyörűen beszél, igazi standard angol, amolyan BBC angol. Lassan beszél, választékosan és rettenet érthetően. Észrevesztte, hogy az asztaltársaság eléggé multikulti és akart kicsit beszélni a nyelvek természetéről, stb.
Végül kiderült, hogy egyetemi oktató volt, csak nem jött össze neki az élet. Szomorú.
Telik az idő rendesen, hangulat van, remek beszélgetések, stb. Aztán odajön egy csöves, a sokadik az este folyamán. De ő nem kéreget, beszélgetni akar kicsit, illetve beszélni. Természetesen ittas ő is, de nem feltűnően.
Gyönyörűen beszél, igazi standard angol, amolyan BBC angol. Lassan beszél, választékosan és rettenet érthetően. Észrevesztte, hogy az asztaltársaság eléggé multikulti és akart kicsit beszélni a nyelvek természetéről, stb.
Végül kiderült, hogy egyetemi oktató volt, csak nem jött össze neki az élet. Szomorú.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése