2009. december 27., vasárnap

Vic Chesnutt, 1964-2009

Tegnap reggel olvasom ezt. Szégyen, de sohasem hallottam korábban erről az emberről. A tragédiája kellett ahhoz, hogy megtudjam, létezett valaha egy ilyen ember. Meghallgattam a zenét lent, és végképp nem tudom hogyan kerülhette el a figyelmem.
Hihetetlenül szomorú, érzékeny, fájdalmas a zenéje. Felesleges pátosz és modorosság nélkül. Magával ragad és átveszi a hangulatom felett az uralmat. Szomorúvá és érzelgőssé tesz. Pont ettől tartok általában egy zenét/zenészt nagynak. Hogy uralni tudja a hangulatomat, nem olcsó eszközökkel. Csak úgy, magával a ténnyel, hogy van, olyanként amilyen.
Így csak még szomorúbb ami emberünkkel történt. Hallgatni is fájdalmasabb.

Nyugodjon békében.

1 megjegyzés:

mangorlo írta...

ugye milyen kurva jo?. en is aznap ismertem meg nagy fan vagyok